my whole life felt like a big act of paying for something I didn’t even know I committed
precious and fragile things
need special handling
solstitium II
Már megint itt, e jeles alkalomból, s milyen szép, most valóban több a fény ezen a leghosszabb nappalon. Kitart majd az egyre rövidebbeken is.
solstitium
Sötétség idején másra sem tudok gondolni, minthogy kérem vissza a szomorú énem.
A csak szomorút.
all the seasons at once
november
nem teljesen reprezentatív, de
don’t let go, don’t back down, hold the line
we’ll bring the reckoning
broken I crawl back to life
aequinoctium
Éjem elérte nappalaim, lelkem sötétsége felé tendál. 🌙
golden hours
Engem is meglep, hogy mostanság a jó vezérel ide, s az igény, hogy lenyomatot hagyjak a szépségről, amelyből manapság bőségesen részesülök. Most még nem tudom, mi ez az időszak, milyen illatok és fényviszonyok fémjelzik majd, de máris érzem, hogy különleges és hogy a mélységeimet érinti. És a magasságaimat, és még sokkal többet is, mert ilyenkor tovább érek a lábujjamnál és a fejem tetejénél.
the heart is an arrow – it demands aim to land true
Szeretem ezt az érzést, amikor a tegnap még örvénylik bennem, fel-felcsap a hulláma és csak rajta keresztül látom a világot. Mikor még éppen nem csillapodik a szavak visszhangja, mikor még szinte ott vagyok. Körülölel a sötét, belemosolygok. Megakad egy hang a torkomon.
Az a baj, hogy ha van felület, a határaim oldódni akarnak, a lelkem áradni, és olyankor – ilyenkor – minden rendben, de aztán kétszer olyan nehéz lesz a saját súlyom, életem pedig élhetetlennek tetszik majd. De én még maradnék, mert erre vagyok való.
the nights were mainly made for saying things that you can’t say tomorrow day
Rettenetesen mérgezőnek érzem magam, félek, ha valaki belém esik, előbb-utóbb megfullad. Elég, ha most én cipelem magam, mondanám, de ez nem igaz, nem teljesen elég. Bárcsak eltehetném mindazt, amivel megáldott az elmúlt néhány hét, olyan szerencsés vagyok. Bárcsak ne félnék, hogy nem tudom elviselni a jót, hogy nem fogom kibírni a rosszat, hogy megőrjít mindaz, ami a kettő között billeg.
swim with me into your blackest eyes
I’ve become the dark of you
mára már csak árnyékod vagyok önmagamnak
…és újra rajtam van a levakarhatatlan, Breaking Benajmin számokkal átitatott őszi melankólia