i ain’t got time for a game, cause I… ?

*ébresztő csörög*

NE! Ne! Ne, ne, ne, ne…

Sze. Re. Tett. És ő lépett felém. És elmondta mi a baj. És közel volt, mármint nagyon közel és… Jó.

Különös késztetésből odamegyek a tükör elé… reggeli fény. Jó. Sápadt az arcom. Jó. Minden szürkés fehéres árnyalatú az arcomon. Jó. A SZÁM TISZTA VÉR. Nem jó…

Nem akarok ezt. Nem akarom, hogy még álmomban is ilyen hatással legyen rám. Szerintem szimplán elharaptam álmomban a számat, tekintve, hogy miket álmodtam… Jézusom… nem akarom… nem akarom, hogy így függjek valakitől, ennyire, valaki figyelmétől, nem akarok még mélyebbre süllyedni.

Megfogadtam, hogy én nem fogom szeretni. Ha meg egy kicsikét szeretem, akkor abbahagyom. És bírtam is. Óóóó de még hogy bírtam! 10 egész percen keresztül.

Pozitív, hogy nagyon jó idő van. Negatív, hogy nem használhattam ki. Ügyeletes voltam és még tesin is bent voltunk. Az utóbbi szintén negatív. De azért nevettünk elég sokat…

Nehéz, amikor a beszéd teljesen ellentétes a mozdulatokkal… mert magamról tudom, hogy a legnehezebb a mozdulataidat és az ilyen dolgokat kontrollálni, de mégis… kinek higgyek? Amúgy is. Bolond az ember, mert mindig remél. Lehetetlent remél. Istenem… nagyon nem akarom. Nem tudom, mi lenne a legjobb.

It’ll work itself out fine – All we need is just a little patience.

köszönöm Axl. :’)

Nem akarok mindig róla írni. Oké, mégis megteszem, na… de… jó, írok másról.

A még mindig a legaranyosabb teremtés a földön. :D ♥ ugyan… :)

Nem sok érdemleges történt amúgy. Holnap megyünk ruhát próbálni. :c :DDDDDDD Úgy várom :DD merthogy elmarad az utolsó óránk, az azelőtti előtti matekon meg ilyen bemutató lesz egyébként… szóval tök hamar végzünk. Csak most akkor gyorsan elpakolok még…

Need you, all the time.

Küzdöttem, de vannak dolgok, amik ellen… hiába küzdünk.

Jóéjt. :’)

Azt hittem, annyira bíztam benne, hogy legalább néhány dolog állandó marad. Csak néhány. Tudtam, hogy rengeteg minden fog elmenni, sokat fogunk sírni, mert hiányozni fog, és hogy végül szép lassan egyre több minden végleg elveszik… De erre nem számítottam, hogy abszolút semmi ne legyen állandó. Nem csak úgy általánosságban, hanem semmi, de semmi… Az sem, amiről azt hittem, hogy azért egy kicsit tovább fog. Négyből négy ment, aztán kettőből kettő és végül itt vagyok én, és én sem vagyok már. Nem csak olyanokra gondolok, hogy életmód… minden elveszett, csak az érzések nem. Ezt akárhová ragoznám is tovább… elveszett. Istenem… nem szabad sírni.

Valóban “katyvasz”, még akkor is, hogyha ez egy idióta szó. Csakhogy… Nem a mi katyvaszunk. Az én katyvaszom. És tudom, hogy én sem csinálom jól. Mert jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy… hogy is fogalmazzak finoman és… indulatmenetesen… legyen boldog. Legyen boldog vele, legyen boldog mással… Legyen boldog, és… ennyi. Ha megerőltetem magam, akkor nekem is menni fog.

És már megint ő. Hiába, amit elfojtanak, az úgyis előjön. És most… valamiért úgy érzem, hogy egyre csak gyűlnek most a problémák. El kéne kezdeni törődni velük, de… nem tudom hol kezdjem. Nem tudom, mit lehetne csinálni velük. Egyszerűen nem látom a végüket, ahol megfoghatnám őket… 

Fáj a hasam… ráment a hülyeség. Meg nem is aludtam. Változatosság kedvéért most rosszat álmodtam, és arra keltem, hogy épp lelőnek, a nevelő meg beront reggel. :’))) Most meg előttem van egy tejberizs meg állatos keksz. Állatos keksz :”)))) tanulni kellene. Tanulni kellene…

A keddi rossz hangulat áttolódott mára szerintem. Vagy legalábbis úgy tűnik… ráadásul még olyan unalmas órák is voltak… de az infó meg a fizika nagyon hamar eltelt. Fogalmam sincs, hogy hogy. De legalább addig, míg az ember túl elfoglalt, nem érzi, hogy fáj, meg nem törődik a bajokkal. Igen… a matekban még mindig tudok mindenre megoldást találni, való életben meg…

Nem annyira nagyon szörnyű a helyzet persze… van jó oldala is… csak nem olyan sok :D na jó, nem tudom. Olvastam a 13rw-t, vagyis… befejeztem. Olyan sok minden megfogalmazódott bennem, és egy jó könyvnek meg ez a dolga… És meg akarom venni a Csontvárost és olvasni elölről az egészet, mert többi könyv ide vagy oda, ennyire még egy másikat sem szerettem. 

Jó. Csodálkozzunk el az ennyire még egy másikat sem szerettem mondaton, miután elfelejtettük, hogy leírtuk. xD 

NEMSÍROK NEM SÍROK nem sírok

nekem is minden… nekem is…

nagyon hiányzik

miért?

Jó. Nem jó. Jó. Nem jó. Jó! 

Mert kedd volt, és nem volt síri a hangulat egész nap. Mármint szinte egész nap nem volt az. Egész nap azt vártuk, hogy mikor jön valami rossz. Mikor délben még semminemű rossz nem történt, már kezdtünk félni, hogy valami NAGYON nagy baj jön, és ez csak vihar előtti csend, de végül… Hát nem. Pedig este is, csak annyit írtam fel, hogy vigyél pénzt, nem is akartam fárasztani magam kedveskedéssel. xD Mai nap… na jó valljuk be, azért a reggel elég halálszagú volt. xD Még mindig nem bírok aludni. A föci is olyan szagú volt. Ja nem is olyan volt… kakaóscsiga, félelem és ördögillatú volt. 

Oooooolyan aranyos volt. :C T.T Ez a baj… 

Miért? Miért segít nekem? Miért segít nekem, ha utál? Ha nem utál, akkor miért bánt folyton? Ha azért bánt, mert mást nem tud tenni, akkor miért nem enged? Ha engedni akar, miért nem enged? Ha nem akar engedni, és utál, akkor miért nem utál jobban? Miért? Miért nem?

Alig fél méternyire álltunk egymástól, és mégis, mintha ezer mérföldnél is szélesebb szakadék tátongott volna közöttünk. Néha hiába gyalogolsz napokon, órákon át, még ezt a félméternyi távolságot sem tudod leküzdeni, mert vannak olyan szakadékok, amiket csak agymódosítással lehetne átugrani. Azaz sehogy. Csak álltunk hát a kettőnk közt kavargó értetlenség-, fájdalom- és szerelemkatyvasz felett.”

Katyvasz. Esküszöm úgy érzem, ha most rögtön tudnám, hogy sosem szeretne, akkor fognám magam, és abbahagynék mindent. Nem létezni… csak minden mást azon kívül. Meg tudnám csinálni, elég erős vagyok. De nem tudom. Nem lehet biztosan tudni soha. Viszont ez nem játék. Felejtsük is el azt a szót, hogy játék, mert velem NE JÁTSSZON. Velem ne játsszon. Inkább nevet változtatok (soha!), elköltözök (soha!) és kitöröltetem a memóriámat, de velem. ne. játsszon! Nem játszunk. Eleget játszottunk. De míg… mindez csak elméleti sík, és mivel gondolatot -és legfőképp érzéseket- még nem tudok kiolvasni másokból, nem is lép másféle síkra… így nem tudom, hogy mit csináljak. Átmegyek egy párhuzamos univerzumba… Ott valószínűleg… Na jó, az már egy másik csatorna.

Vissza a mai napra. Kegyetlen egy felelés volt, úgy féltem, hogy elcsuklott a hangom, basszus. xD Pedig ritkán van ilyen, de nem bírtam már beszélni. Előtte A sok sikert kívánt, utána meg az ő padsorukba akartam bekanyarodni, annyira meg voltam szédülve. :D Németen német volt… mint általában :DDD Angolon angol… épp úgy, mint általában… És a nyelvtan sem rontotta el, merthogy nem kaptuk meg a dogát. :DD Matekon… *osztály kínlódik a nehéz megoldással* Tanárúr: persze van könnyebb megoldás is. Egy feladatra jutó átlagos megoldási idő. Előtte: 20 perc. Utána: 20 másodperc. semmi probléma. :D Kémián B mellett ültem.Vicces, mert mellette mindig kényszert érzek, hogy figyeljek.:D Aztán ének, és tömegsport, amin kint kosaraztunk kemény 15 percig, és dobtunk 3 pontosokat:DDD a meleg kesztyűmet meg elvesztettem. Aztán kimentünk centerbe, néztünk ezt-azt… és egy öreg néni veszekedett velem. Ó mondom bazdmeg, ez nem néni volt, mert a nénik kedvesek és mosolygósak, ezek meg kötekedős banyák :’D SOSEM szoktam bántani semmilyen idős embert, sőt a fent említett nénikéket még szeretem is, mikor mosolyognak és kedvesen beszélgetnek, és sosem szoktam velük veszekedni, de könyörgöm, miért pont velem baszakszik? :’) Belekötnek minden élő és mozgó lénybe. Esküszöm nem normálisak. Lényegében nemérdekel, csak zavar, ha csak úgy azt mondja, hogy hazudok, mikor közünk nincs egymáshoz. Komolyan, ha nincs saját élete, miért máséba akar nyúlkálni? :D Jó. Máris többet írtam róla, mint terveztem. Értékrend… És ez a legalja alatt foglalna helyet, ha papíron is létezne.

Nem tudom, mi legyen. 

A vasárnap egyébként, csak úgy megemlítve szörnyű volt. T-t véltem látni, és minimum 5 ismerős… ismerős. Ismerős. Ismerős ment el mellettem úgy, hogy nem köszöntek, pedig nyilvánvalóan ott voltam. A kettő dolog kb. egyenlő arányban hatott rám. Nem tört még meg az a 6 hónap. Csak rájöttem, hogy… nem is tudom mire. Hogy még csak kezelni sem tudnám, ha megtörne… és én nem fogom megtörni. Mai nap végére még… próbálok most aludni. Talán talán talán sikerülni fog. Jaaa! És megint van egy kis illatmintám. Remélem, otthon még nem minden olyan illatú. :D Felejtsük el… Hajrá holnap. :)

youu

*cím Axl Rose hangján!:D*

“Nem lehet könnyű dolga annak, aki törődni próbál Jace-szel.”

Sosem volt még senkinek könnyű dolga, aki valami nagyot akart véghezvinni.

“…and it was the simplest litany of all: her name, just her name.”

*könnyezik*

Jó. Igen. Erre akartam kilyukadni, és ha félóráig írtam volna, akkor sem tudtam volna jobban leírni. Senki más szájából nem cseng úgy a nevem. Senki nem tudja úgy mondani.

Mi a baj a nevemmel? Miért suttogja?

Kezdem érteni őt. Csak kezdem. Tudom, hogy nagyon sok idő, míg egy kicsi dologra rá lehet jönni… De pont ment egy nemnevezemmeg zene a rádióban, mikor rajta gondolkodtam… azon, ahogy néz, ahogy van az emberek között… És talán jó oka van rá. Talán nem véletlen néz úgy a világra, mintha el lenne romolva. Talán történt vele valami.

“He wants her to see him, the reality of him, not the image he shows the world. To see her and to be seen.”

Bizalomjáték az egész. Egymás-karjába-borulós-bizalomjáték. Csak az a baj, hogy nagyon nagyon nehéz bízni.

*olvassuk vissza amit írtunk, és jöjjünk rá, hogy megint nem tudunk jobbat produkálni, mint egy rövid csöpögést róla.*

Mindegy… ez egy ilyen nap.

Pozitív:

  • fentiek. suttogós, de nem szellemekkel, mosolygós, de… mosolyog, mosolyog, mosolyog.
  • hógolyózás :D sok éve nem hógolyóztam…

Holnapra… csak annyiban reménykedem, hogy nem egy átlagosnál is kegyetlenebb kedd lesz, csak szimplán egy jobb, ha elfelejtjük nap. Azért… most is pozitívan indulok hozzá. Utolsó kedd januárban. :’)

álmodóban

[audio http://speedy.sh/THGSS/music0.mp3 ]

Dolgozott. Nem is értem, hogyan és miért, de könyvek voltak előtte, és épp volt nála valaki, mikor odaértem. Odaszaladtam hozzá, mosolyogtam és egy puszit adtam az arcára – Boldog szülinapot! Nem nézett furcsán, csak örömöt láttam az arcán és visszamosolyogott, aztán beszélgetni kezdtünk. Azt mondta, csak keddenként dolgozik mostanában. De érdekes, nekem is épp kedden volt a szülinapom! Szóval keddenként dolgozik. Akkor mostmár gyakrabban jövök erre keddenként. Kedd. Ne felejtsem! Kedd. 

Óriási ház épült. Erkélyt kellett hozzáépíteni. Kis fa részekből álló darabokból, és többet kellett tenni, hogy végigérjen a fal mellett. Ez így jó lesz? Hogy fogunk most kimenni? – Valaki jön. Hatalmas zöld fűszálak nőnek ki a földből – hát ezek meg mire valóak? Üzenni kell velük – fakker. o.O  Becsavarod a fűszálakat, a másik meg kibogozza. Aztán jön valaki, és szó nélkül egymás nyakába ugratok. 

Hová tűnt a karácsony? Az emberek már nem is szeretik egymást.

Álmodóban… Hogy álmodhatok még mindig róla?

78c6802c62cd28e3b9d9c23e6c123279

Don’t ask me about tomorrow!

leave me a message!

message_in_the_bottle_by_msendy-d3iz2gj

all the stories are true

“When you love someone, you don’t have a choice. Love takes your choices away.”

…sometimes, love just isn’t enough

Egész pozitív nap, kivéve, hogy… 

  • fáj a lábam a korlát miatt
  • és még csak nem is sikerült megcsinálni
  • kifolyik a szemem
  • a probléma továbbra is fennáll

De esküszöm hogy amúgy jó nap volt. :D Merthogy…

  • felkeltem, összepakoltam, ettem vajas kalácsot kakaóval (azt nem ettem, azt ittam) az ebédlőben ami amúgy rohadtul nem lényeges és aztán siettem Bhez
  • angolon Aval rajzolgattunk a padra pingvint és POLÁR MACIIIT :DDDD 
  • szem és mosoly! még mindig nem értem hogy jön hozzá apa, mikor nem is hasonlít rá. apakomplexus :D
  • Berni: péntek van és még nem köhögtél *egyszerre köhögünk vele* angol tnő: POUR LADIES! (off, még ördög is rátett egy lapáttalxD)
  • attól függetlenül hogy utálom a tesit, már tudom mi az hogy szekrény és nagyjából megvan a gerenda. NAGYJÁBÓL:D gerenda. *összeszűkül a szeme* gerenda.
  • *matek után Sz-szel* fuck it we’ll drink COFFEE!!! *bedobja a pénzt* *kiadja* OwO *piros lámpa* *a gép nem működik* FUCK IT AKKORIS ISZUNK KÁVÉT!!! *egyszál pulcsiban átrohan az ebédlőbe* *a csontjai átfagynak* KÁVÉ! *belekóstol* totally worth it. :) no, not really 
    :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD (but it was cheap)
  • *kémia* *átül Berni mellé* egész érdekes ez a kémia. o.O ó igen… és kémia előtt… Mi a baj? te vagy a baj:DD nem, nem te vagy a baj, hanem az hogy nem vagy baj… ééérted. vagy csak az hogy mindig egyedül vagy. de amúgy… chh semmi…
  • *irodalom* menjünk át az ebédlőbe filmet nézni! *kabátot a második emeleten hagyta* annyira pozitív :DDD de a film közben azért egggészen elvoltunk. *megint összeszűkül a szeme* *ja nem ennél jobban nem megy, így is túl kicsi*
  • jó, ott vagyunk az ebéldőben *fél kettő* az osztálytársak ebédelnek… *kajajegy a koliban* MIÉRT IS NE SZALADNÉK RÖGTÖN ÁT ÉRTE?! csak azért ne, mert akkor végig kell nézned ahogy elmegy. *wasted it all just to watch you go.* és rájön, hogy nem wasted it all… ez esetben egyáltalán nem… de attól még szörnyű érzés, és mégis mindig ez történik. az ember folyton búcsúzkodik.

Nem tudom miért pontokban írtam le ezt az egészet… Csak könnyebb, mint összefoglalni értelmes mondatokba. 

nobody said it was easy, no one ever said it would be this hard

Kozmikus véletlenek.

Mert sosem úgy alakulnak a dolgok, ahogy várnánk. Mostanában fájnak dolgok. Dolgok, amik történnek. De mostanában már nem bánt senki. Nem is tudom… csak arra akarok kilyukadni, hogy nem szoktam megsértődni. Nem is szeretem ezt a szót, gyerekes dolog… csak viccelni szoktunk ilyenekkel. Csak van, hogy… az bánt, akitől nem várod, mármint annyira nem várod, hogy eszedbe sem jut soha, hogy bánthat bármikor is… és megteszi, és mit tehetnél?

AZ EMBEREK

igaz, hogy olyan rosszak vagyunk, és hiúság is, meg minden, de akkoris olyan csodálatosak vagyunk, na

Istenem, annyira megváltozott minden… olyan jó más szempontjából is látni magam végre… és valóban… igaza van mindenkinek… és istenem… nagyon nem úgy sikerültek az első heteim ahogy gondoltam volna, nagyon nem. Azóta sokkal sokkal jobb, de akkor… na jó, kezdve ott, azóta szinte mindenkiről teljesen megfordult a véleményem. Volt, akiről duplán, sőt, valakiről még triplán is fordult. Alig van valaki, akit most is olyannak találok, amilyennek megismertem. Komolyan, szinte mindenki! voltak, akik hűűű, tutira barátnők leszünk *reménykedőfej* HÁT NEM, és mostmár inkább ennék… démonmérgetXDDD volt, aki hű, helyes, hű, jaj de kedves aranyos… *elájul* two months later *felkel és fejbeveri magát amiért ilyen ostoba volt és megint elájul* nem is kedves. kicsit sem az. xD de attól sajnos még helyes. Volt, hogy fura… mindenkire mászik, és semmilyen, ez nem jó… és valójában meg nagyon aranyos és olyan szép :DD jóhaver NEM vicces NEM. volt, hogy jaj de jól néz ki! –két hét– oké, fura,különc, MIÉRT NEM JÓ NEKI SENKI? –kb. egy hónap– jézusom, ő a legeslegaranyosabb mindannyiunk közül. és azóta is! És így szép lassan, folyamatosan mindenkit megismerek jobban, aminek nagyon nagyon örülök. Sajnálom, hogy rosszul kezdtem, pedig direkt úgy indultam, hogy tudtam, hogy most kell jól kezdeni, mert első benyomást egyszer tehet csak az ember. Nem is tudom, miért sikerült úgy… csak úgy jött össze. De mostmár határozottan jobb.

És… külön bekezdésben, mert esküszöm, hogy ez nagyon fontos… Furának talált, de megszólított és azóta nem vagyok egyedül és ez… miért? Miért tette?

MÉLYÉRZÉSŰ!!! Két éve keresem ezt a szót. xD

Csak azért megyek most el, mert mindjárt kifolyik a szemem olyan álmos vagyok. Huszonvalahány oldal Tmis fanartot lapozgattam végig, és olyan jó volt:DD remélem tényleg nem folyik ki a szemem! Holnap megyek fodrászhoz… mi lesz ebből?… :D 

*Péntek délelőtt*

B: MIKOR LESZ MÁR PÉNTEK???

én: SOHA!!!

(ps. azért ez viccesebb volt élőben. :DDD♥)

(uui. 777. bejegyzés! :P)

an other one step closer. and now i know where 

Egészen rendben van minden… komolyan, a valóságban minden… többé-kevésbé… csak épp…

Nincs rendben semmi.

Sem a barátaim, sem az, ahogy viszonyoluk hozzájuk, sem az, ahogy ők viszonyulnak hozzám. Sem ő, sem a másik ő, senki, aki fiúból van, sem az, amit érzek mellette, sem az, hogy ő a mai napi pozitív, sem az, hogy a holnapi is ő lesz. Sem az, hogy itt vagyok, sem az, hogyha nem lennék itt, és én sem vagyok rendben.

Beteg ez az egész.

locked out

Szerencse, vágy, szerelem, veszteség. Csak hogy ne felejtsem.

Jó. Szerda lényegesen jobb, mint kedd. 

Tanulság: NE szagold végig az összes férfiparfümöt, NE vegyél mintát egy csomóból, NE fújd úgy, ha már fújod, hogy ne a papírra menjen, hanem a kezedre, NE gyere ki az üzletből tömény férfiillattal… vagyis. Bocsánat, de, mindenképp tedd meg. :D És aztán órákon keresztül imádkozhatsz, hogy csak ne vegye észre, csak ne vegyék észre… Aztán meg szagolgathatod a kezed egészen addig, míg meg nem kell fürdened HIDEG VÍZBEN

Jó. Nem is kell nekem föci tzre tanulni… nincs is fél 10… Á DEHOGY!

Sok minden járt a fejemben. A végén már majdnem ütöttem a fejem a falba, hogy most gondolkozz el a helyzeteden! itt ülsz mint egy ostoba barom… 

Na jó, azért nem szörnyű a helyzet. Majd kialakul minden.

Furcsa, hogy mennyire nem tudnak rólam. Az emberek 98%-a azt sem tudja, hol lakok. Ami azért vicces, mert… hát nem is tudom. Tudom, mindennek két oldala van… hisz én sem beszéltem magamról soha, nem is szeretek, de nem is kérdezte senki. Ma beszéltem először valakinek úgy, hogy kérdezte. Vagy talán nem is kérdezte, csak érdekelte… nem fontos. elég, ha az tudja, akit érdekel.

Kéne egy kis erőt venni magamon… meg holnap egy kis kaját, mert mindenem elfogyott. :’)

Csak egy kicsi kéne mindenhez… 

Elég, ha engem boldogít. Néha. Kicsikét. Elég. 

p.s. tudod… az ajtót bezárták, de azért még az illat kívülről is érzik.
p.s.s. (vagy p.p.s?) mint amikor anya vagy mama főz, és te kintről is érzed. azzal a különbséggel, hogy oda be tudsz lépni, ide meg nem.