szeretetlen

“Elevenen a csillagok alá,
az éjszakák sarában eltemetve,
hallod a némaságomat?
Mintha egy égbolt madár közeledne.

Így hívogatlak szótalan:
az örök hallgatásból,
idegen egeid alól
valaha is kiásol?”


ma kétkedve fogadom a kis szikrát,
amit tükörbe nézve a szememben látok
most nincs fókusz, most nincs kilátás,
égeti a bőröm az érintés hiánya
(nem vagyok, ha nincs körvonalam)