“Szegény nyomorultak – szólalt meg Cole, a csillagokat bámulva. – Eléggé unhatják már, hogy mindig minket néznek, mi pedig mindig ugyanazokat a hibákat követjük el.”

Érezted már magad úgy, mintha egyes egyedül léteznél az egész nagyvilágban?

Lassan elfogy az április…

00:59-kor forgolódok az ágyon, aztán hirtelen 1 óra, majd 2 óra. Ebből nem lehet megélni… Olvasok fél3ig a végtelenül üres folyosón, hogy aztán rájöjjek, még 3kor sem tudok majd aludni. Szeretem az ilyen éjjeleket. Inkább kint sétálnék szívesen… Ha már nem alszok, legalább tegyek valamit.

Lost somewhere. Maybe, between you and my heart. Egyszerűen hihetetlen, amilyen módon még most is… Nem az, hogy kötődöm hozzá. Nem csak az, hogy szeretem. Lehet, hogy nem is szeretem. Fogalmam sincs. Csak úgy szimplán… Minden alkalommal beleesek, vagy inkább belezuhanok a köztünk lévő áthidalhatatlan szakadékba.

:o

NEM IS ÁTHIDALHATATLAN! :D

Imádom, mikor mégis áthidaljuk. Híd, híd, híd… De vajon ma milyen dallama lesz? Istenem, olyan boldog tudok lenni.

o___o

O_______O

az egész életem egy kibaszott nagy kapcsolati ábra, egy kicseszett poén, jézusom!!! De ilyen szimplán nincsen!!!

hogy lehet az, hogy minden kapcsolódik mindenhez???

Ha már ilyen szépen csatornát váltottunk, folytassuk a másik irányban. Úgy beszélt rólam, mint én szoktam a könyveimről. És ez. Konkrétan. Megijeszt.

Néha még a szív is téved…

TUDOM, hogyha egy nap kettőször hallok egy zenét, ami beleragad a fejembe, annak van jelentősége. És minden valószínűséggel ez az üzenete, hogy téved. De az enyém, vagy az övé?…

Én így nem tudok létezni. Miért azt bántjuk, akit szeretünk?

Akkoris szeretni egyet jelent a pusztítással. Valószínűleg nem kellene ennyire… ennyire elhinni, amiben mások hisznek, de istenem, az összes életfelfogás közül ez fogott meg a legjobban. Mármint nem csak az az egyetlen, hanem amiket a könyvben olvasok.

Esküszöm meggyulladok. Ha más nem...

Nem tudom. Most jelenleg mindentől félek. nem is kellett volna írnom. Úgyis mindent elfelejtettem, amit akartam…

pay attention

Hihetetlen mennyire figyelmetlenek az emberek. Senki semmit nem vesz észre. Azt hiszem, tényleg igaz, hogy mindenki azt hisz el, amit el akar hinni, és azt lát, amit látni akar. Ha azt akarja látni, amit igaznak vél, akkor azt fogja látni. Ha elképzeli, hogy minden rendben van, hiába nincsen, azt látja, hogy igen. Nem tudom, hogy én mennyit vennék észre másokon, nem tudom. Lehetséges, hogy én sem vennék észre semmit. De az is teljesen biztos, hogy nem vesznek észre.

Most úgy érzem jelenleg, hogy helyben vagyok. Úgyértem, jelenleg rendben. Mármint ebben a konkrét pillanatban. Nem tudom, holnap is jól leszek-e.

Szép kis hét lesz ez a jövőhét. Belegondolni is rossz. 

“A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.”

Igazából nem akartam én ezt a képet. Nem is tudtam, hogy mit csinálok, amíg bele nem gondoltam. Szeretni egyet jelent a pusztítással, szeretni egyet jelent a pusztítással, szeretni… 

Szerintem az sem tűnne fel nekik, ha elfogynék vagy kiharapnék a kezemből egy darabot. :D 

Nem szeretek érzéketlen lenni. Nem szeretek üres lenni, és nem szeretek semmit sem érezni. De amikor elmúlik, és a semmi helyett fájdalmat érzel… néha azt kívánod, bárcsak maradtál volna az ürességnél. 

Vajon ilyen lavináról beszél H? Hogy elindul, elsodor, és senkinek fogalma sincs róla, hogy már nem tudod megállítani?

Eléggé fájt. Mikor írtam a padra, és mire visszaértem valaki aláírt valamit… valami nagyon nem szépet. Fogalma sem lehetett, hogy én írtam oda. Én sem tudom ki írt vissza. Csak fáj, hogy még így is…  vagy fáj, ha vissza kell gondolnom az elmúlt esték bármelyikére, és az is, hogy így kellett történnie mindennek, így, hogy közben szinte semmit sem éreztem. És az is, mikor néznek rám, és… fogalmam sincs, hogy kik ők. Azt hiszem, hogy elsétálnak előttem. De néznek rám, és azt hiszik, ismernek. Azt hiszik, hogy tudnak rólam valamit. Miért szólít a nevemen valaki, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda? Miért néz rám úgy, hogy… Miért?

Fáj, hogy nem tudom kifejezni azt, amit érzek. Hogy azokat bántom, akiket szeretek, pedig nem akarom őket. Úgy teszek mindent, hogy nekik ne legyen rossz, hogy ne bántsam őket és nekik legalább ne fájjon, és… mikor egyedül ülök a vasalósban, bevilágít az utcai lámpa, de minden kihalt, csak azt érzem, hogy mindenkit bántok, akit szeretek. Minél inkább azt szeretném, hogy nekik ne fájjon, annál jobban fog. Érzem, hogy minden szavammal bántom őket. Tudom, hogy könnyebb lenne nélkülem. De nem így utólag… Hamarabb kellett volna. 

Mi van, ha én is kinyitottam véletlen egy Pyxist? :’) 

Annyira, annyira, annyira szomorú… ha szeretsz, akkor is fáj, ha téged szeretnek az is fáj, és ha nem szeretsz, vagy nem szeretnek, az is. Hogy lehet mindent elveszíteni? Hogy omolhatnak le a falak?

Olvastam egyszer valahol… annyira gyönyörű az a könyv, hogy folyton csak bőgök. 

Nem tudom elképzelni magam, ahogy újra elmegyek és újra hozzákezdek egy héthez. Fáradt vagyok, és nem szeretném. És nem akarok tanulni. Nem akarok.

Szeretetéhség. Mindannyian. Ösztönösen. Nem lehet szemet hunyni felette. Mennyire lesüt az emberről…

Az ember nem szívesen beszél a gyengeségeiről. Azt hiszem… Én nem szívesen teszem. 

Sok sok mindent lehetne még írni. Csak olyan nehéz megfogalmazni… 

Lehet, hogy mások figyelmetlensége segíthetne figyelmesebbé tenni engem. Ha mások nem figyelnek, figyelhetnék én. Nem tudom… de tényleg, vicces, mennyire… mennyire be lehet csapni az embereket, vagy csak szimplán MENNYIRE figyelmetlenek.

Fáj a hasam. Azt hiszem, le is mondok szép reményekről… :’)

Clockwork Prince is waiting for me – i don’t care about life…

p.s. Mégis csak kódfejtő vagyok…

to love is to destroy

Sometimes I slide away – Silently

Üres, üres, üres.

Csak tudod, hogy mit kéne érezned.

Most kellene boldognak lenned.

Most kellene megszakadnia a szívednek.

Most kellene darabokra törnie.

Most kellene sírnod.

És az agyad semmi mást nem csinál, csak… tehermentesít. Az egész hét egy nagy tehermentesítés volt.

Az érzés a hibás? A bűntudat. Az, hogy mindenki mást tesz, mint amit kéne.

Ördögbarátunk igazán kedves, hogy nem nehezíti meg feleslegesen a dolgomat. Szerintem ki sem bírnám.

Ugyanmár, hogyne bírnám! 

Üresség helyett fájdalmat hozott a pitypang. Igazán kedves kis ajándék…

Új, váratlan, eddig ismeretlen helyzetet és problémát kértem. Köszönöm! 

Mocskos kis xy már rég lecsúszott a képzeletbeli toplistáról…

Háromnapos zsibbadtság után más nem jut eszembe. 

…and to be loved is to be the one destroyed.

időzavar

“Mégis megvolt és most is megvan bennem a gyengeség, hogy szeretném, ha tudná, mily váratlan hatalommal lobbantott lángra engem.”

Én megyek tennnngerésznek! :D csíkos pulcsi ♥ elhajóztam az értelmetlenség tengerén…

Ijesztő, amikor csak úgy… valami azt mondja, hogy kapcsold be a rádiót, mikor amúgy nem akarod… és épp egy jelentőségteljes zene megy. Valójában nem tudom miről szólt. Csak tudom, hogy nem lehet véletlen, hogy hallottam. Ma még nem hiányzik.

Az érzés a hibás mindenért. Mindenért! Egész múlthéten és hétvégén erről akartam írni, és végül csak egy idézetet sikerült, mert nem bírom összeszedni teljesen magam. Nem akarom, hogy az érzések becsapjanak. Ha más lenne a helyzet, fejemet eldobva szaladnék. Mármint hozzá. De nem szaladok. Nem érzem azt, hogy szaladnom kell… De annyira megzavaróak. De már vagyok olyan nagy, hogy el tudjam dönteni, hogy mi az érzés, és mi az, ami több… Ez csak szimpla érzés. Érzés, érzés…

Sokkal többet szeretnék írni, de…

Anyáék hibája! :D Tutira tőlük örököltem ezt az időzavart. Folyton kések, folyton elszámolom az időmet. De folyton. Szóval megint elszámoltam, és megint mennem kell és nem írhatok. De bent… hát remélem nem vesznek el a gondolatok. :’)

ends in nothing

i_am_sailing_stormy_waters_by_ineedchemicalx-d5yqx4h

„Kívánom, hogy tudja meg, hogy ön volt lelkem utolsó álma. Sülyedésemben nem sülyedtem annyira, hogy az ön, az atyja és ennek az otthonnak a látása, amilyenné ezt ön alakította, föl ne ébresztette volna bennem azokat a régi árnyakat, melyeket régen halottaknak gondoltam. Mióta önt ismerem, bánat gyötört, melyről azt hittem, hogy örökre elfelejtettem, régi hangok figyelmeztettek, hogy emelkedjem, melyekről régen azt hittem, hogy elnémultak. Befejezetlen eszméim támadtak uj igyekezetről, uj kezdetről, hogy a lustaságot és érzékiséget lerázom és ismét belevetem magamat a lemondott küzdelembe. Álom, csak álom, mely semmiben sem végződik…”

 

breathe into me

First of all. I am so funny. x’D No I’m not. Oooooohh istenem:DD i’ll always remember those days when I used to be with my first love. angol keresd a hibát… :D

Meg fogják találni.

Nem tudom mit akartam írni, lehet, hogy semmit.

Pszichologista bolond… Nem lesz ez így jó. Magamat kellene már megpszichologizálni. :’) Kit hülyítek?

My heart breaks a little when I hear your name

Megnézném néha az arcom, mikor a nevét említik. Bolond, bolond, bolond.

It’s been written on the scars on our hearts

Au. Görcsben áll a gyomrom, könyörgöm. Már nem tudtam, milyen érzés hiányzott… Jézusom. Régen folyamatosan görcsben volt. És most újra kezdi. Jó, az egy dolog… hogy tegnap olyan sokat ettem este, hogy khm nem bírtam aludni. xD De most csak szimplán, hogy ideges vagyok. 

Amúgy ma nem is ettem olyan sokat. ~.~

HÁT EZ SZÉP, beszédtéma vagyok, remek.

Ez most más volt. Éreztem, hogy más volt. *fej* Éreztem… >< :( Iiiiitt bajok lesznek. 

:(

:)

:’D

Clockwork Angel. :’) Tavasz. :’) ♥ 

Halakról beszélgetni! :DD Buliról, kajáról, jövőről és pszichológiáról beszélgetni. (Y) :D Rúnákat rajzolni. :D Na… Carmina Buranat hallgatni. :DDD lefagyasztani a buta mosolyt a buta arcunkról.

Ördöööög. :D

:(

Rajtam hagyta a mocskos nyomát. :DDD Miért örülök én ennek ennyire? xD

Ez most más volt. A probléma én vagyok, blablabla… Biztos csak azért, mert fáztam. HÜLYÍTSD MAGAD, EMBER. 

Nem szabad.

Mennyire rossz vagyok amúgy… nem szabadna.

Jelentéktelen.

Jelentőségteljes.

Szégyenlős. 

Magabiztos, elérhetetlen.

De minek köpködni a szavakat?

Menni kellene.  Tegnap kicsit többet aludtam, ma is kellene… :’)

madness

Előre is gratulálok magamnak. *ne akard látni a fejem -fej*

MÉG MIT NEM! :D Fenét. Nem fogom önző célokra felhasználni, és nem hagyom, hogy ő használjon fel engem önző célokra. Vagy akármilyen célokra.

Tutira beteg vagyok.

Azért nem érti ezt az egészet senki, nagyjából, mert nekik nem jelentett egyet az a két dolog, hogy új kezdet és minden régit elveszíteni. Ott vannak egymásnak. Én meg csak nézem, hallom a hangját, ami ugyanaz, érzem az illatát, ami ugyanaz… Még szerencse, hogy nem kezdett el nézni, mert akkor tényleg ott vesztem volna el. How can you see into my eyes, like open doors? Annyira fáj ez az egész, ilyenkor olyan egyedül érzi magát az ember. Legszívesebben összezsugorodna és elbújna a világ elől.

Azért ma legalább volt időm dolgokra. Szép napra virradtunk… Olyan szomorú. Istenem, nagyon szomorú.

Voltam már jobban is, na. Fél kilences kimenő kellemes, mikor nem is vagyunk koszosak. Pakolni kéne, enni és tanulni. Nem tervezek korán aludni… Vagyis tervezek, de már nem izgulok rajta. Attól csak rosszabb lesz.

Csodálom, hogy még nem unom az ébresztőmet. Fél 10-től fél 11-ig csörgött ötpercenként. Olyan vicces, hogy tényleg nem unom. Ezt az egyetlent nem untam még meg. Lights go out and I can’t be saved…

Come to me, just in a dream, come on and rescue me…

Imádom ezt a számot. :D Muuuse… Na, megint Axl Rose a hátterem.

Ezüstkarkötő. ♥ :)

Show me how to be whole again!

Mozdulj, ember!