bring you the horizon

Ha számítana, ha lenne erőm,
ha meghallgatnál, ha kinyitnád a szemed,
kinyitnád a szíved, csak egy percre…
Nem kellene félned, hagynám, hogy visszaépítsd a falaid és
újra a világegyetem óriási titkává változz,
de ha számítana, ha lenne erőm, előbb még elmondanám,
mennyire nagyon szép, milyen gyönyörű vagy,
és hogy ezt soha ne feledd.
Ez a legkevesebb, amit tehetek mindazért a jóért,
amit kaptam; a legkevesebb.

nincs az a szó…

For all the things you never did
For all the smiles you didn’t give
For all the time that flew away
And all the words you wouldn’t say

for all

For all the times I’ve been too strong
For all the shame, I felt so wrong
For all the times I turned away
And all the ways you made me feel

Way too slow, way too low
They’re still screaming deep below

Never
never
meant
to
for-
sake
you.

stand up and scream

Szóval… elhagytak a szavak. De ne is hazudjak, csak a sajátjaim hűtlenkednek, így másokén élek. Sosem sok, sosem elég a csodás szavakból, de azért kicsit hiányzik a saját hangom. Ha írok, olyan, mintha… ez furán fog hangzani, de olyan érzés írni, mintha megfoghatóvá, láthatóvá tenném azt, ami nem létezik anyagi formában. Esküszöm, mintha a lelkem válna általa kézzelfogható valósággá… Szép dolog ez, azt hiszem, varázslat.

we’ll be home soon, so dry your eyes ♥

Még nem tudom, mit lehet tenni egy csapongó lélekkel. Nem csupán egyszer fent, egyszer lent, hanem a világ minden táján, minden mélységben és minden távolságban, a legutolsó szélsőségek között ingadozva. Nem ígérhetek, sosem tudhatom biztosan, milyen érzésekkel ébredek holnap, és nem tudom, hol a biztos pont az érzéseimben. 

large

Ennek ellenére sikerül kialakítanom egyfajta bizalmat, és ez óriási lépés. Próbálom hinni, hogy semmi sem hiábavaló, akkor sem, ha nagyon annak tűnik. Nem volt felesleges. Nem volt hazugság, csak mert véget ért… Nem fogom tudni örökké érezni, ennek ellenére nagyon is kell, hogy érezzem. 

Hiszen nem csoda, hogy elmúlik. Nem csoda, hogy olvashatatlanná sárgul a papír s porrá hamvadnak a virágok… Rettenetesen szomorú, de nem csoda, s az egyébként is oly mulandó életet úgy hiszem, nem pazarolhatjuk a mulandóság gyászolására.  Így igyekszem –