the caged one

you can’t run with the foxes and yet hunt with the wolf

Elég erős vagy ahhoz, hogy elengedd?

Elég erős vagy ahhoz, hogy ne engedd el?

Elég erős vagy ahhoz, hogy rájöjj, melyiket kell tenned?

hands

A vonalak a kézfejemen nem mutatják, merre van a helyes út. A telihold figyel, míg lélekszakadva rohanok, de nem szól, nem kiabál rám, hová fussak. Pedig én úgy imádok futni. Imádom érezni, hogy… nem érezni semmit, csak rohanni, ahogy a lábam bírja, olyan, mintha repülnék és nem is léteznék. Felfedezni a város sötét oldalát, ritmusra lépni, hogy leelőzzem és magam mögött hagyjam az életem…

before coffee: hates everyone
after coffee: feels good about hating everyone

Ó, azok a napok, amikor mindent utálok. Az értelmetlen utálkozás tüze visz olyankor előre, és utálom az embereket körülöttem, utálom a tárgyakat, a megszokott rutint, minden levegővételt, és ha véletlenül jobban kezdem érezni magam, azt is mélységesen utálom. Szóval igen, csupa értelmetlenség az egész, de összességében nagyon vicces érzés, és most hogy elmúlt, jókat mosolygok rajta. A fákat és a napfelkeltét persze nem utáltam. Rájuk mosolyogtam, rájuk nem tudok nem mosolyogni. Innen tudom, hogy nincs nagy baj, és majd ez is elmúlik.

Minden elmúlik.

Kifakulnak a képeim. Elveszítem őket. Mire kezdek az a lány lenni, akit elképzeltem magamnak… Hol a megmentőm, aki végigcsókolja minden egyes sebemet?

Sírni tudnék, ha arra gondolok, valaki megtanít majd gitározni. Hogy valaki felemel, és én könnyűnek érzem magam…

Most egy pillanatra még az is átsuhant a fejemen, hogy az igazi volt. Nem hiszek az ilyesmiben, de ha mélyen az érzéseimbe vájok, olyasmiket találok, amikre nincs logikus magyarázat.

noone knows

Ha senki sem tudja, vajon létezett-e egyáltalán? Lélegeznem kell.

Lélegezz!