október

skin to bone and steel to rust
ash to ashes dust to dust

Nem igazán van más választásom, mint hallgatni, belekapaszkodni, hidegkirázva lenni, mosolyogni, élni, egy pillanatra kapcsolódni a világgal, örülni, hogy van, és valamiképp felfogni, hogy még sincs már. Istenem, milyen szép párhuzam. Milyen szép.

how long, how long will I slide?

Külsőleg volt jó, felületileg, mint egy tüneti kezelés… ideiglenes fájdalomcsillapítás, mely elmúltával még elviselhetetlenebbé tette azt a fájást. Most pedig… hullámvasút. Bizarr, amint végletből végletbe zuhanok, magammal rántva mindent és mindenkit, aki kézen fogna.

A nyakláncom vagy, hideg helyed várakozik az ékszeresdobozban.
A nyakláncom vagyok, látszólag változatlan, de időközben kicserélődött.

…separate my side

fell on black days

whatsoever I’ve fought off became my life
whomsoever I’ve cured I’ve sickened now

(miért tűnik ez olyan előkelőnek)

do I even wanna know? tudni jó, de tudni fáj. és ha egyszer már tudod, soha többé nem tudod nem tudni.

large (127)

hosszú hosszú éjszakáim, hervadt virágaim…