üzenetváltás

És az ember változatos üzeneteket kap. Különböző üzeneteket, és mindig, mindig más. Esküszöm, olyanok, mint a hópelyhek… Nincs kettő egyforma. Főleg az érzés különbözik. Amikor gondolkodsz, vagy amikor nem gondolkodsz, van, ami narancssárga, még akkor is, ha nem különösebben szeretem azt a színt; van ami türkizszínű, van, ami rágó- és van, ami ropiízű, van Smells like teen spirit és A little piece of heaven csengésű, bár lehetne kicsit szebb is; és van ami egyszerűen csak észveszejtő, mert nincs hangja, nincs íze, nincs színe, csak létezik és a tiéd. Említettem már, hogy észveszejtő? 

Olyan érzés, hogy nem félhetsz megtenni semmit, mert tudod, hogy eljön ez az idő, amikor már csak írsz róla, éppen mint most. Olyan érzés, hogy feszegetem a határaimat miatta, érte, mert megéri az arcán látni a boldogságot. Ez valami új…

És amúgyis. Örökérvényű… ha nem teszed, megteszi más helyetted. Úgyhogy tedd meg, tedd meg most!

Hát ezt jól megbeszéltük! :DDD Kivéve hogy nem beszéltünk. Na jó… úgyis kimondhatatlan. Éééészveszejtő. Most pedig, alszok, ameddig csak tudok. Szóval, néhány nap múlva jelentkezem. :DD

Hát ez határozottan nem az a nap, amikor vak vagyok az érzelmektől.

“Nekem sem az: neked miért is lenne könnyű énvelem.”

Egyébként minden rendben van, most tényleg. És ha holnap is elmondhatom ugyanezt, akkor az azt jelenti, hogy rend van az univerzumban. :DD Még a párhuzamosokban is. :DD Szóval… nem is tudom. Az alvás ritka dolog manapság, egy hete nem is aludtam rendesen, de napközben általában ez nem érződik. Tartalmas napok voltak… Ki mit tudon másodikok lettünk délután. :) Holnap megyek évzáróra, kelek korán… hmm, nem is tudom.

“Poénos!” Az ember túl könnyen hozzászokik a jóhoz. Ha tegnap még rossz volt, ma pedig jó, holnap máris hajlamos vagy elfelejteni, milyen is a rossz, és hirtelen el sem tudod képzelni, hogy volt ez másképp is. Akkor nem tudtam elképzelni, hogy ez változhat ilyen irányba, most meg… Szinte alig hiszem el, hogy volt idő, mikor még nem így volt. Valóságos, kétségkívül nagyon valós… 

Az élet, amikor délelőttönként elmész az oviba, aztán a boltba, vagy dolgozol, hazajön a férjed és átölel, este együtt játszik mindenki, vagy elmentek kirándulni a kisfiúval, aki mindenre kíváncsi, vagy az éjszaka csendjébe blogot írsz az életedről, amiről álmodtál… 

Mindegy, a többit SZÓBAN. *megfullad*

i need to remember just to breathe

Soha, soha többé nem fogok levegővel viccelődni. Nem vicces, mikor az ember nem kap levegőt. Hangsúlyozom, hogy ez nem az önsajnáltatós csütörtök, de nagyon rosszul vagyok jelenleg. És mégegyszer mondom, az nem vicces, ha nem kapsz levegőt és kiugrik a szíved. Iszonyatos érzés, komolyan. De bízom benne, hogy jobban leszek, nagyon bízom. Most nem kéne betegnek lenni.

Most próbálok elvonatkoztatni a napnak a beteg részétől… és ha sikerül, akkor bátran kijelentem, hogy jó volt, és nem romlott el. Na jó, lehetne még mit írni, de késő van és fájok, és kelni kell reggel. Mindegy, ez legyen a legnagyobb baj. :DD Gouranga? :)

P.s. Cause when you hold me like this, that’s when my heart skips skips a beat… :DD SZÍVRITMUSZAVAR.

can learn to love

SAM_0505

“Pontosan az az ember hiányzik életemből, akinek levelet szeretnék írni.”

SAM_0502

Jelenleg három embernek írnék levelet. Kifordított világ… Kifordítottak. Mindent fordítva teszek, érzek és gondolok. Nevetséges… ezeket a zenéket nem most kell hallgatni. Most AZOKAT kellene hallgatni, és egyszerűen semmi hangulatom hozzájuk. Nem is tudom… Remélem megjavulok.

*megjavultam*

Remélem a holnap is megjavul, vagyis inkább el sem romlik. :)

Úgy illene, hogy írjak valami nagyon szépet ezekhez a képekhez. Vagy legalább várhattam volna, míg jön az ihlet, és legalább pár szót csatolnék hozzájuk… De beszéljenek inkább ők. :) 

SAM_0283

SAM_0322

SAM_0369

SAM_0256

the truth hurts, lies worse

Csak elvből nem írtam azt címnek, ami valójában ennek a bejegyzésnek a címe. Meglátjuk, lesz-e rá még később szükség. Teljes szívemmel remélem, hogy nem lesz, de félek a legrosszabb lehetőségtől.

Ez az egész dolog fénysebességgel tudatosult bennem. Fénysebességnél gyorsabban! Főleg, ha a fény lassabb, mint egy tetves csiga. Amúgy nem tetszik a tetves csiga hasonlat, de valaki mondta nem rég, és jót nevettem rajta… A roller-coaster, azaz hullámvasút hasonlat sem tetszik valójában, és ki is fogok találni valami jobbat, de jelenleg nincs erőm, és ez is éppen kifejezi, amit szeretnék vele kifejezni, még ha közhelyesen is. Legalább… legalább tudja az ember, hogy ha lent van, akkor ezután a feljebb következik… Amúgy nem érte meg úgy megütni a csuklómat. Szerintem visszatérek a semmihez, mert ez kegyetlen. Sajog. Ugyanannyira kívül, mint belül. Mennem kell. Ha már írok… nem a rossz dolgoknak kellene emléket állítani. Ez határozottan egy rossz dolog egyébként… Lesz jobb is! Higgye el mindenki helyettem is. :)

the things unsaid

DSC00536

“A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb.”

DSC00540

Semmit se szerethetsz jobban annál, mint ami hiányzik.

Én olyan nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy akkor most ez azt jelenti-e, hogy tényleg elvesztettem önmagamat, és hogy ez rossz dolog. De nem tudom rosszként felfogni. Nem akarok most naplót írni… Vagy naplóként írni az eltelt időről, mert… Lehetetlen szavakba foglalni, meg amúgyis, nincs annyi szó, hogy elég legyen leírni mindent. Plusz… Én érzésekből tudnám összerakni az utóbbi hetet, és nem csak egynemű érzésekből. Úgyértem rengeteg különböző, és… érzéseket nem lehet leírni, mindegy. És bár ez megmagyarázhatatlan, egy – két dolognak mégis szükségét érzem, hogy megemlítsem. Voltak… megrázó események, valljuk be. :D De a kis dolgok is nagyon megmaradtak, például péntekről. És I haven’t missed you yet, néhány ember, de van, aki már 10 perc múlva hiányzott. Poén, hogy mennyire különböző kapcsolatok fűznek azokhoz az emberekhez, akikhez a legjobban ragaszkodom… Hiszem, tudom és érzem, hogy mértékben nem lehet megkülönböztetni, kit szeretek jobban, de hogy nagyon máshogy szeretem őket, az nyilvánvaló. És… hogy is akartam. Iszonyatosan máshogy nyilvánul meg ez a sok szeretet. Miért mindig akkor szeretünk a legjobban, mikor hiányzik? A boldogságot is akkor értékeled olyan nagyra, amikor épp nincs, és hiányzik… Nem is tudom. Kegyetlen dolog. 

Ugyanaz vagyok, csak egy kicsit még több.

when your fears subside and shadows still remain

Changing again.

Megfogalmazhatatlan érzések. Mindenki irányába. Lélektelen ez az egész. Gondolkodok, de olyan, mintha nem lenne agyam. Kifejtve… nyilván tudom, hogy mit csinálok, de vannak pillanatok, amikor valószínűleg kívülről is lehet hallani, hogy kong az üresség odabent, mert nem tudok gondolkodni. És amikor azt kérdezik, hogy helyesnek gondolom-e, ezért nem tudok válaszolni. Mert eddig amúgy helyesnek gondoltam. De egy üres testtel nem történhetnek olyan dolgok…

Nem kavarhatom fel megint ezt a dolgot… Ez már szinte olyan, mint egy pohár víz, amibe zavaró dolgokat szórtak, de idővel és türelemmel leülepedett, így már nem zavarja a vizet, és béke van. Hogy jönnék én ehhez, hogy felkavarjam? Nem számít most, mit érzek, ennek így kell maradnia. Pedig esküszöm a napokban már ijesztővé vált… Nem tudom, hogy lehetne kifejezni, hogy mennyire fontosak nekem.

Bízom benne, hogy vagyunk elég erősek.

Kettő napja rendben van. Nem tudom miért, vagy hogy hogyan… nem tudom mi változott. De határozottan rendben.

AZÉRT EZ VICCES! Jézusom. Olyan pillantásokat kapunk, hogy csak nevetni tudok. Ránk néz, elfordul és ilyen iszonyatosan vicces, hitetlenkedő fejjel visszafordul. Mosolyog, vagy elpillant de utána még felemeli a fejét mikor azt hiszi nem látom… But be brave! Abszolút annak érzem magam amúgy! Rendben lesz, bízom benne, hogy rendben lesz.

Valahogy másképp látom. És nem tudom ez minek a hatása, de ijesztő… Nem tudom még megfogalmazni. A részletekben van a kulcs elrejtve amúgy… Csak nem tudom, hogy eddig figyeltem részleteiben és most egésznek látom, vagy fordítva, és most látom a részleteket.

Csikis, meg minden… :DD Miért olyan vicces minden?! Megyek az utcán, jé, nézd már egy kavics :DDDDDDD jézusom mennyire vicces az a felhő/ fa/ a világon minden. És esküszöm, hogy ez nem rózsaszín, hanem kék! Azért ez vicces kicsit. :D Elveszítettem a megtisztelő státuszomat. Ennyit rólam meg az elveimről! :D És nem olyan érzés, mint gondoltam, vagy sejtettem.

Feláldoztam magam az elveim oltárán. Feláldoztam az elveimet és feláldoztam önmagamat. És mégsem tűnik áldozatnak. Azt hiszem, erős vagyok.

p.s.: Megígérem, hogy ahogy lesz időm, sokkal többet fogok írni! Ezek csak gondolattöredékek a végtelenből…

bittersweet

Cry for nothing – Jealousy – I can’t live with you, I can’t live without you – So be brave!!! – Don’t forget, what you’ve learnt – Sem jót, sem rosszat. –

Akárhányszor megvágom még a kezem, ha kell, és elviselem, ha más vágja az enyémet, de szándékosan senkit sem fogok megvágni. – Be brave! Nem lehet nehéz. :D – – – 

Most jó. Most jelenleg teljesen rendben, és ha L-nek igaza van, és ez a lényeg, hogy ne legyen ezzel kapcsolatban rossz érzésem… Hát akkor most nincs. Talán egy kicsi, de azt takarja a bittersweet kifejezés, és hát könyörgöm, ki ne szeretné a savanyú cukros édességet? Fenébe is, én imádom. *Bár az a trüffeles dolog még jobb volt.* NANA! ♥ Szóval most, zur Zeit, it’s fine. És most úgy érzem, hogy nem hagyom veszni azt, ami jó. -> Még van időm. Van időm átgondolni, így összevetve 4 napom van zsinórban, vagy akár 5. Vagyis ebből hátra már csak kettő illetve egy… de összesen ennyinek elégnek kell lennie. És rendezem a többi felemet is. Érdekes, mennyi félből áll össze egy ember… nem kettőből. :) Rohannom kell! It’ll work itself out fine – de ha nem, majd én. :DD 

be brave!

kein Wort

No choice. No choice. You don’t have a choice. Minden el volt könyvelve előre. Minden le volt írva a sorok között, én írtam le a leírhatatlan és kimondhatatlan dolgokat. Az utolsó szó a füzetemben a “changing” szó volt, amit Valentin nap előtti napon írtam. És ez előtt, a rengeteg, pirosbetűkkel teleírt lapon is minden meg van írva. És ledöbbentem. Csodálkoztam és szörnyülködtem, hogy hová tűntek azok az érzések??? Komolyan, mégis hová? Csodáltam, csodálatosnak tartottam, lapokon keresztül meséltem, hogy vonzódás így meg úgy, keze, mosolya és az arca… És most? 

Nem erről akartam írni. Ezer és ezer dolog van, és mégis a hülye jegyzeteimre támaszkodok. Nem forog az agyam…

First of all, ha nem bízok azokban az emberekben, akik a legközelebb állnak hozzám, akkor kiben fogok? Jó, ez nem teljes mértékben igaz, mert bízom bennük, néha ijesztően és vakon… De ha velük nem tudok mindig őszinte lenni? Nem hazudok. Ki tudom jelenteni, hogy nem szoktam hazudni nekik, és nem is szeretnék. Maximum nem esik egybe az igazsággal, amit igaznak hiszek… De nem hazudok, csak nem tudok teljesen őszinte lenni.

Kezd ijesztővé válni a dolog. Megmásíthatatlanná, és valami olyanná, ami egy szinten iszonyatosan beteg dolog. Feladtam. Tucatnyi alkalommal mondtam már neki azt, amit hallani szeretne. Ez nem helyes. Egyáltalán nem az, de vannak azok a pillanatok, amikor nincs erőm küzdeni azért, hogy ne ezt kelljen mondanom… És ilyenkor megnyugszanak a kedélyek. Mindenki boldog, én pedig nem haltam bele. 

A szőke kislányok. Néha… van egy olyan érzésem, hogy úgy néznek rám a kislányok, hogy közben azt gondolják, “én is felnőtt szeretnék lenni”. Nem tudják, hogy nem vagyok felnőtt még. Nem tudják, hogy néhány évvel ezelőtt én is így néztem az ilyen idősekre. És nem tudják, hogy én épp úgy szeretnék a bőrükben lenni, mint ők az enyémben. 

Aztán van Rómeó, Júlia és Róza példázata. Irodalom órai elmélkedés. Tanárnő: A hagyományok ellenére Rómeó beleszeretett Júliába. – De Tanárnő, ő Rózába volt szerelmes! Tanárnő: De akkor még nem ismerte Júliát. ÉS KÖNYÖRGÖM, ha nem halt volna meg, akkor otthagyta volna Júliát valakiért, akit akkor még nem ismert? ARANYOS. 

Az a helyzet, hogy… a nemzetközi helyzet fokozódik. Bonyolódik, bonyolódik, kibogozhatatlanná válnak a szálak… Ajj, mintha ez fontos lenne…

Nem akarok senkinek a gátja és akadálya lenni. Még önző részemben sem… 

Hihetetlen, hogy mennyire fontossá váltak. És vicces, hogy a három ember közül kettő mennyire, de mennyire különböző. Egy kezemen meg tudnám számolni a hasonlóságokat… és az a fura, hogy akkor velem mi van? Úgyértem akkor én milyen vagyok, ha két ennyire különböző emberhez ennyire kötődök? 

Kegyetlen egy nap volt egyébként. A circumstancek is kegyetlenek voltak, és ez az egy, ami bánt. A körülmények nem voltak adottak… Pedig képes vagyok rá. Ráadásul egész nap nem ettem, és még nem kaptam kaját délben. Remekül éreztem magam. Amúgy hogy lehet valakinek olyan zöld szeme? o.O Kényszerem volt végig vigyorognom rá. :D De rossz… :( Meg ilyen dolgok. Te jó ég, aludni kéne! Egyébként egy KICSIT Guns N Rosesos pólóban vagyok. Egy kicsit. ♥

Holnap!