darklands

Szivárog a lelkem, és olyan kérdésekkel van tele, amelyekre nem kaphatok választ, s amelyek nem hagynak aludni. Furcsa ez a váltás a lét bizonytalanságaira, végeláthatatlanul küzdeni az ösztönös fekete-fehér ellen, hogy egy árnyalt és komplex képet láthass, alkothass. Talán csak én vagyok ehhez kevés, talán csak engem forgat fel ennyire.

minden

akár a szavakat, addig néznélek, amíg értelmed vesztenéd, de amúgy sincs értelmed, szóval mindenképp mindegy.

nem igaz, csak valóságos; ez a zene pedig a cenzúrázott, elmebontó gondolatok tökéletes aláfestése (lehetetlen eldönteni, melyik a kedvenc nyolcvanas évekbeli dalom)

olyan könnyű most valaki más életét élni, az enyémet pedig üveg mögül nézni

…és alkotni szeretnék, és megjavítani mindent, ami eltörött.