reach out

Imádok listákat írni és listákat olvasni.
(de mivel a wordpress kivételesen nem úgy működik, ahogy szeretném, ma nem lesz lista)

Ma végre eljutottam a fodrászhoz és megszabadultam minden töredezett hajvégtől, mindezt úgy, hogy tökéletesen elégedett vagyok a hajam megmaradt hosszával. Imádom egészségesnek és frissnek érezni magam, legyen szó a testem bármely pontjáról, szóval ez az apróság mindenképp feldobott a mai napra. 123kávé

Hosszú, hosszú heteket élek… Az alvás valahogy mindig az utolsó utáni helyre szorul a teendők listáján, aztán ha egy nap végre van időm aludni, túlteng bennem a tettvágy. Ha így folytatódik, a vasárnapon kívül a csütörtök is bekerül az éjszakázós napok közé, én pedig szép lassan alváshiányban fogok kimúlni. :D Azért még mindig nem cserélném el ezt az életmódot semmiért, annyi csodát rejt magában az éjszaka…

123éjszakaAzt mondják, a Nap a tested, a Hold a lelked látja.

Na és mi a helyzet a célokkal? Az álmokkal? Bizonytalan vagyok, ám kezdek tisztán látni. Annyira nem akaródzik azt leírni, hogy az az életcélom, hogy segítsek az embereken. Mindez olyan általános, olyan semmitmondó ahhoz képest, amit érzek… Azt hiszem, hogy a lelkem mélyen arra vágyok, hogy aprócska dolgokkal tegyem többé a világot, s hogy míg itt vagyok, míg tehetek valamit, adjak magamból oda, ahol arra igazán szükség van. És persze azt nagyon meg kell még tanulnom, hogy nem mindenhol van rá szükség…

Úgy gondolom, legtöbbször az éltet, hogy másokon keresztül tapasztalom meg a boldogságot. Szeretem, ha adhatok, ha átjár az a biztos tudat, hogy általam lett több, jobb, s ha csak egyetlen percre is, de boldogabb egy másik ember. Ha elképzelem az életem felnőttként, képtelenségnek tartom, hogy hosszú éveken keresztül olyasvalamit csináljak, amely tevékenységnek én állok a középpontjában. Jelenlegi életszakaszomban választhatok, és én a megismerést választom; azt az utat, amelyen végigjárva nem magamra, hanem a többi testbe zárt lelkekre figyelek, hogy ha egyszer a végére érek, ne csak a szomorú magánnyal találkozzam majd.

Szeretném látni a szikrát a szemekben, s tiszta tükröt mutatni azoknak, akikben csak a homály cseng. Szeretném, ha elmondhatnám, nem kell félni attól, ha valaki inkább a rejtett kincsekkel teli mélységben élne vagy a zuhanással fenyegető, csodás magasságokba szárnyalna a biztonságosnak tetsző felszín helyett. Szeretném, ha reményt adhatnék valakinek, s legalább egy szív fájdalmát enyhíthetném. Suttognám, elmutogatnám, s ha kell, bármeddig kiabálnék, hogy eljusson oda, ahol szükség van rá:
nem vagy egyedül.

Tipikus elképzelésnek tűnik. Másra figyelnék, csak hogy a saját törött darabjaimra ne kelljen. Gyógyítanék, mert az én fájdalmamon nem tudnak enyhíteni…

123
De, tudod, azt is mondják, nem tudsz igazán boldoggá tenni mást, míg te magad az nem vagy. Nem csoda, ha nem hisznek benne, hogy egy elveszett, eltévedt lány mutat majd másoknak utat…

Itt vagyok, senkié vagyok és egy kicsit mindenkié,
félek az elmúlástól, de még inkább attól,
hogy anélkül múlok el, hogy másokban továbbélnék.

Vágyom a nyugalmat, a törődést.
Másokért élt életről írok, s közben eljár a fáradtság.
Eljár az érzés, mindenre képes vagyok…
Bárkit megmenthetek.
Miután engem is megment végre valaki.

123tűz
Mostmár tisztán emlékszem, mi az, amit mondanak még.
“Nem menthetsz meg másokat,

amíg nem mented meg saját magadat.”

Talán, talán mondjak le arról, hogy megmentenek,
s tegyem meg én magam?
A sziklák mögött végtelenül gyenge vagyok.

Vajon valaha véget ér az örök tél?…

where there is desire there is gonna be a flame

És aztán elsétáltam magam mellett. Lementem a lépcsőn, végig a sötét folyosón, el minden egykori énem mellett, és láttam, amint ezerszer megteszem ugyanazt az utat. Beléptem a szobába és láttam magam az ágyamban feküdni… láttam magam kapucni mögé rejtőzve, láttam, ahogy fogom a kezét, ahogy beszélgetek és összeszűkült szemmel nevetek.

Az éjszaka és a fájdalom, úgy érzem, mindig lecsupaszít. dark

Kattogott a kazán, s ahogy a koli éjjeli csendjében ücsörögtem, minden második percben halálra rémültem tőle. Igazság szerint nagyon ijesztő volt. Most semmi sem ijesztő. Most üres, és szeretek semmire sem gondolni.

Eszméletlen volt, amint egyetlen könnycsepp csurgott végig az arcomon, miközben egy egész tenger rekedt bennem. De nem tudok mellette sírni, és ez egy bizonyos szinten nagyon ijesztő. Emlékszem arra az arckifejezésre…sowrongitsright

Kinőttem a vágytalan önmagam.

De a képzelet oly biztonságos menedék…

Akarom.

A legnagyobb félelmemre vágyok, és ez olyan szinten megrémiszt, hogy kiugranék az ablakon vagy a falba ütném a fejem. És félek is, duplán félek, hogy nem tudom majd legyőzni, hogy végül csalódok és aztán örökké a falaim közé szorulok.

Van, amin nem lehet segíteni.
Van, amihez olyan tisztítótűz kellene, amely téged is elpusztít. Nem tudod kivenni a szívedből a szívedet…
Nem akarom kivenni a szívemből a szívemet.

there is a world inside of me

Néhány dolog annyira csodálatossá varázsolta a mai napot… Tökéletesen érzem, hogy egy szép nap tényleg nem csak jó pillanatokból állhat, mert minden kellemetlenség ellenére mosolyogva és hálásan gondolok vissza.

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

„Én csak voltam! – Én, jaj, vagyok! – Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?”

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Egy József Attiláról szóló előadáson vehettünk részt, és engem is megdöbbentett, hogy az a röpke óra az egyik legjobb dologgá vált, ami az utóbbi hónapokban történt velem. Kirázott a hideg és magamba zuhanva szárnyaltam gondolatban, beszélni, szavalni, hallgatni akartam egyszerre, felhúzott térdemet átölelve sírni és mosolyogni az örökkévalóságig. Az egyik kedvenc költőm szavai élettel teltek – és töltöttek – meg két előadóművész által, és nincs az a szó, ami kifejezné, mennyire különleges volt átélni. Feltöltött lelkileg, csordultig telt a szívem.large (1)

Este van, és kellemes fáradtság jár át. Ha lehetne, sem akarnék ennél jobbat jelenleg, hisz végre futni voltam és ettünk tortát:D ismét csodás élményekkel gazdagodtam. Szobatársam lelkesedése átragadt rám, így nagy izgalommal tapostunk bele futócipőnkkel az estébe, még a hirtelen támadt eső sem tántorított vissza; a tócsákban és a betonon tükröződő fények pedig mindent felülmúltak. A fülemből a szívemhez szólt a zene, és az esőcseppek az arcomon… Ha nem lett volna tökéletesen értelmetlen, becsuktam volna a szemem, hogy átadjam magam az érzésnek, hisz repültem, és meg sem álltam volna talán egészen hajnalig.

Köszönöm. ♥

can’t seem to sleep

coffee

{Olyan jó vágyakozni. Elképzelni egyszer, kétszer, ezerszer, ugyanúgy és másként, annyira, hogy talán még sokkal jobb, mintha valóra válna. Mert ha beteljesülne, a képlékeny, kedvemre formázható képek végleges alakot nyernének, s akkor már nem volna mit színezni elalvás előtt… Tudom, hogy álmokból nem tanácsos várat építeni, de manapság azt hiszem, én igenis szeretek álomvilágban élni, s azt sem mindig bánom, hogy a valóság elsuhan mellettem.}

És kávé, a kihagyhatatlan, a jó a rosszban, a meleg a hideg reggelen, mely álmatlan éjszakából nyílott.

books

Tollkarcolós indulatok, összemosódó, erős és túlontúl mély zenék. És persze kezek.
Hosszú, vékony ujjak,
hűvöstől foltos kézfej,
meleg érintés,
vörös körmök.
Kanyargó, fehér rajzok és fákként nyújtózó erek…

It never ends.

Then why
then why
then why
does it end
every second
every minute
every hour
every day?

Ó, és ez még csak a kezdet