*SIKÍÍÍT* Véééégre buli vaaaan! A fülhallgatómban. :DDDDDD úúúristen ezeket már olyan régen akartam hallgatni! nem is értem hová tűntek a telefonomról olyanok hogy you could be mine, undisclosed desires meg feeling good :DDD

MÉG A GONDOLATAIMAT SEM HALLOM ♥ hát ez isteni :DDDD több ilyen este kéne!

Amúgy az előbb még a netet is megszereltem! istenem hogy lehet ennyire? nyomorék :D naa. tényleg nyomorék. vettem egy kávét, aztán lefeküdtem aludni ÉS MÉG CSODÁLKOZTAM. Ugggyaaan :D

Hmmhmm.

Az a vicces, vagyis inkább nevetséges, hogy… nem csak az hogy mennyi ideje van az embernek mindenféle bulis dolgokra, ha nem két óráig kajál, hanem az is, hogy múlthét kedd óta én olyan jól érzem magam! persze vannak kisebb nagyobb hullámok… HULLÁMOK BASSZUS x”DDDDDD Szóval hullámok, de… úristen. Hogy függhettem ennyire? Mostmár… olyan érzés, mintha élném a saját életem és nem befolyásolna. És ez jó. Mert ha nem is vagyok mindig jó, azért az tutira meglátszik, hogy legalább jól érzem magam.

Olyan beteges vagyok. Kávé, rágó, kávé, rágó, kávé és rágó. Délelőtt… úristen. Ittam a kávét. És még volt kb. fél pohár, ami a legfinomabb része mert addigra pont csak kellemesen meleg és feloldódik a cukor benne, és… rugdosni akartam Lacit, mert valamit mondani akartam neki, meg amúgy is rugdosni akartam :D És könyörgöm magamra borítottam az egészet. x”D a föld is tiszta olyan lett meg a nadrágom is :c 

És mindjárt megint elfogy a rágóm pedig tegnap vettem. A világon nincs ilyen. Túl sokat nyammogok rajta, hmmhmm. 

Krízis. Katasztrófaillat. Úristen. Hát én komolyan félek. Ott az igazság amúgy… fel kéne robbantani ezt az egészet a magjától kezdve. és mint tudjuk a magja én vagyok. De… én is abbahagytam az életem egy kicsit… Ez a vihar előtti csend. Említettem már, hogy félek a vihartól?

Reggel bőgős számra ébredtünk, aztán egész nap olyan szomorkás hangulat volt. Meg vannak a dolgok, amik… megtörténnek, aztán… semmi garancia, hogy másodjára is… de mint tudjuk, ha másodjára megtörténik, akkor harmadjára is. Meg szívritmuszavar… az ijesztő volt és ánizsizű. Mindig az a régi torokfájásos cukorka jut eszembe róla… 

Az itt az alapvető probléma, hogy rendszerezni kell a gondolatokat. Mert igaz, hogy elmondtam pár embernek, de azok tények voltak és nem az, ami a megoldáshoz kell. Otthon leülök és szépen leírok mindent, átgondolom és találok megoldást. Nem költözök Szibériába… pedig már tökre beleéltem magam a mammutokba meg Oscar meg minden. xD ♥ 

Fűts be önmagadba gondolat. Ezt feljegyzem magamnak. Néha… néha tényleg megfagy körülöttem a világ.

Jó dolog is könyvesboltban olvasgatni addig míg lekéssük a vonatot… imádom a könyvesboltot, és utálom a tudatot, hogy az a sok könyv nem az enyém. Jajj. :D

Itt az ideje összeszedni magam. Lesz még idő megfulladni a saját folyómban… 

Jó, semmi probléma. :D

the voice inside my head

Ha van nem normális dolog a világon, akkor… akkor most elmondom a terveimet.

A terv. Nevet változtatok, mindenkivel megszakítom a kapcsolatot és egy ismeretlen nevű szibériai falucskában fogom Aisha néven leélni a hátralevő életemet egyedül. 

B terv. Megyek és megoldom a problémát.

A B terv kivitelezhetetlen, szóval… majd ha szibériában fogom a wifit a telefonommal, ami… valójában már nem is lesz velem, mert azt is el kell dobnom, nehogy lenyomozzanak… akkor majd írok egy búcsúbejegyzést fagyos ujjakkal. 

Semmi baj. 

C terv. Megyek és kikapcsolom a zajt a fejemben… esküszöm, esküszöm elviselhetetlen! 

fade

Tavasz. Napsütés. Rágó. Kávé.

Üres. Árnyékos. Álmos.

Illat, idő, sötétedik.

Nincs. egy. hely. Egyedül.

Félálomban, álmodóban.

Fekete, fehér, szürke. Színtelen vagyok.

Kiradíroztak. Fáj, fáj, fáj.

I’m fading away…

“Bármilyen kilátástalannak is tűnik a helyzet, bármilyen harc dúl a lelkünkben, mindig van választásunk. Ezt Henry-től tanultam, aki az igaz barátságot választotta. Döntéseink alakítják a sorsunkat, és rajtunk múlik, melyik úton indulunk el.”

mint álmoktól reggel

Változik az élet, változnak a dolgok. Mi pedig csak állunk, és nézzük ahogy rohannak, folyton alakulnak mellettünk és elgondolkodunk. Mi is változunk velük együtt? Vagy mintha képtelenek lennénk a változásra hagyjuk, hogy minden más legyen rajtunk kívül? 

Porcelain_thoughts_by_ralucsernatoni

“Miért van az, hogy az álmok megvalósulása és a boldogság két különböző dolog?”

Belecsöppeni valaki életébe mindig izgalmas. És mindig megvan neki a maga veszélye. Nagyon nehéz kiszállni. Ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre merülsz… Furcsának érzem magam. Első dolog, hogy ez valami rossz megszállottság lehet nálam, mert imádok az emberek életébe belemászni. Imádom, mikor sikerül újra és újra közel kerülni valakihez, és mindenfélét mesélnek az életükről. Nagyon szeretem hallgatni az embereket, ahogy magukról mesélnek olyan őszintén. Amikor csillog a szemük a gyerekkori emlékeket felidézve. Nem tudom miért, de néha már akaratlanul is ezt csinálom. És furcsán üresnek érzem magam. Tegnap este óta. Kicsit olyan, mintha megfosztottak volna valamitől. De inkább olyan valamitől, ami sosem volt az enyém. 

Mert olyan… örökké szerelmes típus vagyok. Mindig van valaki, akit meg tudok menteni elalvás előtt. És most nem találom, bárhová megyek. Biztosan buta dolog, de muszáj beleszeretnem valakibe! Beleesni… csak most nem teljes testsúllyal. 

Mondjuk az is furcsa, hogy ahogy egyre több emberrel találkozok életem során, egyre többen mondják, hogy velem könnyű. Az más dolog, hogy nem mindig maradunk egymás mellett, mert a sodrás mindig visz, és a tenger végtelen… de istenem hányszor hallottam már, hogy ezt még soha senkinek nem mondták el, hogy nem értik miért, nekem olyan könnyű elmondani a dolgokat… Nem tudom, de én viszont nem tudok magamról olyan könnyen beszélni. Szeretem hallgatni az embereket, de rólam valójában olyan keveset tudnak. 

Talán vonzom a bajt és a buta helyzeteket. Mindig olyan dolgokba keveredek… Egy, hogy nem unalmas az életem. Még mindig nem hiszem el, hogy ilyenen siránkoztam. Könyörgöm. Azóta minimum 10 helyesebb embert ismerek mint Enrique Iglesias. :DDD És ő meg amúgy sem annyira helyes, mint gondoltam. :D Kettő, csöbörből vederbe esek folyton. Kicsit már nevetséges is. :DD olyan… hogyis mondjam. Egyszerűen nem értem hogy keveredhetek ilyenekbe :D szerelmi sokszögek. xD és most jelenleg úgy néz ki, hogy két szerelmi háromszög is, ami valójában nem is szerelmi. Olyan… x szereti y-t y pedig szeret engem, de én nem szeretem őt dolog, vagy x és y szereti egymást de y azt hiszi hogy szeretem x-et PEDIG NEM! na de akkor kit szeretek? SENKIT

De innen meg már kiindulnak a sokszögek is. Komolyan, minden ember összekapcsolható mindenkivel. :D Nem érdekel a szerelem.

Frusztrál a logikátlanság, és nem tudom, hogy a fenébe keveredtem bele most ebbe a helyzetbe. Félreértenek az emberek. Mindenki logikátlanul cselekszik. De most… ha én szeretném ördögöt, akkor legalább félrevezetem őket. x”D Na jó, de nem szeretem, ezért semmi értelme nincs. Nem tudom mit csináljak. 

Fél 1től fél 4ig aludtam. Fél 5kor reggeliztem. És még mindig álmos vagyok. Ráadásul… életemben nem volt még ilyen hosszú álmom. Minden második ember benne volt körülbelül akivel valaha találkoztam. És… olyan történt, ami a valóságban sajnos már soha nem fog. Összekeveredett benne a múlt és a jelen. Vihar volt, emberek zuhantak le a sulitetőről, féltem, hogy meglátom a halottakat, madarat etettek és arattak, vagy talán fákat vágtak ki?, hazakísértek, mély folyókat kellett átúszni, zöldségesboltba küldtek, és ráértem, de nem mentem el, táncolni kellett, de elrontottam… És rengetegen voltak. 

Gólyaestes videó után én inkább nem mondok semmit. NEM HISZEM EL HOGY ILYEN JÓK VOLTUNK :D ♥

back_to_work___day_171_by_escaped_emotions-d37seeq

Változó évszak káprázott a levegőben, és írtunk egy álomszép regényt…

nézőpont

Tanultam. Sok sok mindent… elfogadást, megértést, tanultam arról, hogy mi a szeretet, tanultam az emberekről, más szemével látni a világot, a felszín alá látni, érzésekről, érzelmekről, mindennapokról… Talán egy kicsikét még a világról és az életről is, meg arról, hogy megjavulnak a dolgok, vagy ha túlságosan elszállsz vele, akkor csak úgy elromlanak… hogy amit rossznak hittél, hirtelen lehet jó, hogy minden múlandó, hogy a dolgok folytonosan változnak… a barátságokról és azokról az emberekről, akik nem barátok, de nem is ellenségek… a fájdalomról, ami olyan sokféleképp megnyilvánulhat, a boldogságról, meg a törékeny és sebezhető dolgokról. Hogy az embereknek nem egy arca van, de attól még nem feltétlen kétszínűek, hogy a pénz még annál is kevesebb, mint amennyinek hittem. Szóval tanultam, nagyon sokat. 

Mai reggel… felébredtem fél hétkor, aztán felébredtem 6:50kor, majd 7 óra 5ig csörgött az ébresztő, kikapcsoltam, aztán ránéztem Erzsike nénire hogy igeen ébren vagyok aztán azt álmodtam, hogy elkezdek készülődni és nyugodt vagyok. Ezek az álmok a legveszélyesebbek, amikben épp napi dolgokat csinálok. Mert észre sem veszem, hogy alszok, és hirtelen 7:15 lesz, és nem lesz erőm elvonszolni magam az ebédlőig, hogy aztán visszamásszak az A/22-esbe, így nem kajálok, hanem összekapom magam és 50kor beérek a suliba. Na mindegy, a lényeg ebből, hogy elaludtam. 

Kegyes mai nap volt, egyes részeit imádtam. Mostmár menni fog minden. Máshogy állok majd a dolgokhoz. A jelszó, hogy nem az én Jacem, és hogy koncentráljunk más dolgokra. Hajrá holnap. :)

ps. az új hajbalzsamban véletlen vannak barna pigmentek, és azt hittem, hogybe fogja festeni a hajamat. xD (forró vízzel a legjobb!:D) 

pps. a fájós lábammal nagyon nagyon megrugdosni pontosan jó elégtétel lenne, mindannyiunk számára (utóutóutóirat:merthogy még mindig fáj…)

ritmuszavar

Ez a kedd egy tipikus utálom őt, utálom magam kedd volt. Úgy tíz percig… Ja meg az utálom a hajam dolog. Olyan kettő óra, fél három körül elaludtam… és felébredtem fél hét előtt magamtól arra, hogy besüt a nap. És fel volt emelve mindkét kezem, arra ébredtem, mintha fejbecsapott volna a nap. xD De amúgy a reggel nem volt vészes. Gondolkodtam este sok mindenen, amiket mostanra el is felejtettem, de rájöttem mondjuk, hogy ez az éjszakai alvás egy kicsit hosszabb délutáni alvásnak minősülne kb. Felkeltem, mentem a hűtőhöz. És. Kivettem a szendvicset. És rátettem a hűtő tetejére. Bezártam a hűtőt. És elmentem. A szendvics nélkül. És erre ötödik óra körül jöttem rá. Jó, ezenkívül tényleg jó volt. Csak fáj a lábam… Mai napról még… volt fordítási verseny ami tök jó vooolt :DD a végére nagyon belejöttem, szerintem jól sikerült. Meg élveztem is. :D A matekra is tökre rápörögtem délelőtt… Paraméteres egyenlet. ♥ xD De ez akkor is jó, hogy csinálok három sort, és akkor végtelen sok egyenletet megoldok. :c :D annyira bírom. bekopogtatnak az ajtón és azt mondják, hogy “ez öt!!!” :D Minden jó volt ma, kivéve a kávé. Fura, milyen fintorai vannak az életnek. :D

Attól függetlenül, hogy tényleg megint halálszagú volt a nap, voltak egészen… kellemes illatú részei is. Kétszer is. ÉÉÉéééén sosem hittem volna. ÉN SOSEM :DDDDDDD szóval, jó volt újra találkozni az osztálytársakkal. Reggel felbattyogtam az emeletre… az az ismerős illat. MÁRMINT A FOLYOSÓ ILLATA. Meg az a jellegzetes reggeli fény a termünk előtt. Már nem tudtam, mi hiányzott. :) 

Csak az jutott eszembe, hogy milyen furcsa is az ember. Érzéseket társít hangokhoz, illatokhoz, színekhez, képekhez… mindenhez. És onnantól kezdve ez határoz meg mindent, amit csinálsz. Mondjuk… ilyen illata volt mindig anyának, mikor elmentünk valahová. Vagy mindig ilyen szín vett körül, mikor mondjuk mamánál voltam. Ilyen ízű volt a fagyi, amit az első szerelmemmel ettem. És akkor… ha boldogan emlékszel vissza rá, akkor mosolyogsz míg érzed az illatod, látod a színt vagy eszed a fagyit. De ha már nincs veled, akkor többé hallani sem szeretnél róla, mert sírásra késztet. Ha van egy dal, amitől sírsz, és te nem akarsz sírni többé, akkor nem hallgatod többé azt a dalt, akármilyen fontos volt is… személyes példákkal, merthogy eddig ezek nem azok voltak… Imádtam azt a buta barackos tusfürdőt. Az osztálykirándulásra emlékeztetett, amikor a földszinti tusolóba kellett mennem valamiért. Aztán most… csak azt érzem, mint amit sulis év elején. Csak kínlódtam a zuhany alatt, mert nem szerettem. És már nem szeretem azt az illatot sem. Vannak dolgok… amiktől nem tudok elvonatkoztatni.

A tavasz illatú spray és a Walking disaster. Hát komolyan mindig kiráz a hideg, pedig még nincs tavasz. :D Azt az illatot meg egyszerűen imádom.

Próbálom összeszedni magam. Még mindig nem tudom, hol is kezdjem… 

Imádom az új sablont. :D (Csak úgy említeném, hogy a hátteret a fizetős sablonról mentettem le. xD) Egyébként azóta nem sok érdekes. Csütörtökkel kapcsolatban annyi, hogy mióta megszülettem nem voltam még kórházban, most meg szekrényt kellett ugrani és megzúzódott a bokám. De azóta már sokkal jobb, bár egyik oldalra még nem hajlik rendesen meg eléggé lila, de azért már rá tudok állni úgy, ahogy. :D Kiderült… vagyis mindig is tudtuk, csak bebizonyosodott, hogy bajban ismerszik meg a barát. És mindegy, hogy néha amikor esik az eső egy amúgy is unalmas délutánon, vagy amikor elveszek a rengeteg ember között a folyosón és kicsit egyedül érzem magam, attól még tényleg csodálatos barátaim vannak, és valójában nem is lehet megköszönni azt a sok mindent amit tettek értem. Imádom őket. :D

Jó itthon lenni, kicsit a nyár hangulatát idézi. Ráadásul… mire lejár a tesi felmentésem, már hivatalosan is tavasz lesz! ♥ :D 

Erősnek lenni jó. Erős vagyok.