dearest dot in the sky

mélyre ásom magam magamban,
ahol nem érhet el senki,
sem tél, sem fagy.

cold outside, colder inside, with no trace of melting, no sign of solace
cause this is where it hurts,
right next to the point where our skin meets carelessly
and every moment’s taking away my pieces I can’t live without.

choke the breath that dies to cry for help

carry me thorugh this world alive
I feel no more the suffering
bury me in this cold light
I feed the wolf and shed my skin

mirror: you’re still miserable

tired of feeling lost, tired of letting go
tear the whole world down, tear the whole world down

“Bűnös vagy. Nagy vétkekkel teli
a szíved, a szemed és a szád.”

talán ezért nem tudok beszélni, ezért fojt meg a némaság, és ha átszivárog valami, én úgy félek, hogy mindent eláraszt. nem tudom többé kinyitni a szám, lyukat éget belém, de ha kinyitnám sem ismerek egyetlen szót sem, amivel elmondhatnám

light the way and let me go

éseznemolyanmintazeddigiszenvedéseim
mársokkalnagyobbbékébenvagyokmagammal
csak ezekkel a dolgokkal nem tudok

no hope, no savior in me