fearless

Szeretem, ahogyan néhány másodpercre rettenthetetlenné tesz engem, és úgy érzem, mintha csak kikapcsolt volna bennem minden félelmet, ahogy mellém lépett. Könnyen lehet, hogy csak elképzelem, de úgy gondolom, hogy mindenkit az az “igazság” irányít, amit ő maga igaznak hisz… 

Mert ő az univerzum, aki megihlet. Akkor is, ha nem akarom. Motivál. Inspirál. Változni akarok.

Valami iszonyatos szorongató erő ragadt a mellkasomban. Az a tipikus fájdalom, amit nem mos le a víz, és nem múlik. Hol a torkomba költözik gombócot formálva, hol a gyomromat kínozza, aztán pedig a tüdőmet és a szívemet szorítja fájdalmasan. Ottragadt, mert nem tud utat törni magának a külvilág felé és belülről emészt mindaddig, amíg ki nem szabadul. 

Drágám, olyan vagy, mint egy buborék a teámban… 

[It’s absolutely a széljegyzet.]

{Na jó ez természetesen és nyilvánvalóan nem egy OLYAN széljegyzet.}

P.s. Napfény ízű csók epresteával.

fortnight

01. 06.

Emlékezetem és jegyzeteim szerint keserédes hétfő volt. Az álmaim által befolyásolva furcsán éreztem magam, a bizonyos első napi ajándékozás pedig nem sült el valami jól. Pontosabban minden rendben volt vele, csak szörnyen éreztem magam valami miatt. A délután jobban telt, Adriánnal kisétáltunk a mcdonaldsba kávét inni, jót beszélgettünk, aztán visszafelé sétálva pedig ködös, párás idő volt, olyannyira, hogy vizes lett tőle a hajam. :D

01. 07.

Szörnyen keveset aludtam, nagyon sokáig tanultam, bár az a helyzet, már nem emlékszem, hogy mire. 19 órát voltam előző nap talpon, és olyan kevés volt az éjszaka, hogy a fogkefém nem száradt meg reggelig. Kiderült, hogy matekversenyen 21 pontom lett, aminek borzasztóan örültem, ezzel párhuzamosan bonyolódtak a dolgok, sőt, mondhatjuk drámai fordulatokat vettek. Ez volt az első nap, hogy úgy indultam reggel el, hogy nem használtam korrektort. Hülyén hangozhat, de nem kis erőfeszítés kellett hozzá. Azóta lassan kettő hete nem használom, és kezdek rájönni, hogy nem az az erős, aki mindennap eltakarja magát, hanem akinek van ereje, hogy ne tegye meg. Minden alkalommal, mikor mégis elkap a “kísértés”, hogy megtegyem, igyekszem erre gondolni.

01. 08.

Utólag kiderült, hogy infóra mégsem hat feladatsort kellett, hanem hármat, pontosabban a tanár sem emlékezett, hogy mennyit adott fel, de mindenki csak hármat csinált. Azért pozitív, hogy megegyeztünk vele, hogy senki munkája ne vesszen kárba, a másik hármat szorgalminak fogja venni, ezenkívül pedig a tz ötös és kisdoga négyesre rögtön le is zárt ötösre. Egyébként ezzel és a tesivel együtt minden ötös. :D  Szintén pozitív, hogy nem voltak nagy viták aznap, és többet beszéltem Lacival és Bernivel is, előbbinek lóherét kell préselnem. xD Vettem douwe egberts kávét, ami nagyon finom volt, iszogatás közben pedig angol összetett szavakat keresgéltem egész délután, így találtam például az afterglow szóra, ami azt jelenti, hogy a lemenő nap utolsó sugarai. :DD Egész nap, sőt egész fortnight save me-t hallgattam. Halálosan jó az a szám.

01. 09. 

A “szeretlek” szó változó hangerején gondolkodtam, amit akár diagramon is ábrázolhatnék, Lacival még számolunk :DD valamint… Sajnos, vagy nem sajnos, újra rossz embertől kaptam ihletet. Iszonyatos embernek éreztem magam, miközben azt a néhány vonalat rajzolgattam, de be kellett látnom, megint sikerült elkapnom a vonásait. Vajon miért van az, hogy ilyen szinten alkotásra késztet engem? 

01. 10.

Péntek, pontokba sorolva.

  • Szuperszűk nadrág. :DD Berni szerint jól áll, ezenkívül pedig rájöttünk, hogyan is kell jól hordani. :DD
  • Ördögien rossz ötlet. Úgyértem a worst best idea EVER. (Csak hogy ne pazaroljak még egy pontot ördögre, leírnám, hogy aznap úgy ébredtem, hogy nekem beszélnem kell vele. Nevetséges volt. Hát, nem igazán jött össze. Csak nem értem, miért nem…)
  • Megérkezett a Nevermore. Aznap elkezdtem olvasni, és sajnos majdnem a feléig jutottam, olyan jó volt. :( Már akkor beleszerettem Varen és a rémálmok világába, imádtam olvasni, ráadásul imádom a borítóját is. :) Aznapi pozitív csalódás volt, hogy a várt 300 körüli oldalszám helyett egy több, mint 500 oldalas könyv várt otthon. :)
  • Az órás nyakláncom a szívem ütemére lüktetett a mellkasom előtt, láthatóan,  őrült ritmusban mozogva. Önkéntelenül is azon gondolkodtam, hogy miért nincs senki, aki ilyen szinten át tudja venni a rezgéseimet, és szintén akaratlanul, nagyon egyedül éreztem magam.
  • Vajon le lehet rajzolni az inspirációt?

01. 11. – 12.

Kellemesen telt a hétvége, fele alvással (szombaton délután 5 óráig aludtam), fele olvasással (321. oldalon tartottam aznap). Vasárnap reggel szintén kellemes volt, előbb anya aztán Nórika ébresztett, végül felhúztam a redőnyt, örültem a napfénynek amit az az előtti napi délutáni ébredés miatt nem láttam egy ideje, és counting starst és with yout hallgattam. Este föci tzre tanultam, és egészen jól haladtam addig, amíg féléjfél nem lett, és el nem érkeztem az egész földrajz MOST uninteresting topicjához. Ezek után persze éjféltől rámjött a hülye éjjeli agymenésem, és esélytelen volt, hogy kicsit is tovább tanuljak. Mindenesetre, bár két témát nem tanultam meg így, jól sikerült a doga másnap, lényegében mindent tudtam.

01. 13.

Gyönyörű volt a reggeli város, a napfelkelte az ablakban gőzölgő kávéval. Az ilyen képek mindig nagyon ihletően hatnak rám, és motiválnak egy új nap elkezdéséhez. Éppen úgy, ahogy ö… Ja, az egy másik történet.
Agyontanultam magam, 8tól éjjel 1ig, és mégis úgytűnik, négyes lett a kémiám. Frusztrál, mert ilyen még nem fordult elő velem, de azért reménykedem abban a bizonyos pontelszámolás lehetőségben…

01. 14.

A nevezett két héthez hűen, ez a nap is végletből végletbe esősen telt. Kék színes lapra írtam matekdogát, ami ráadásul még jól is sikerült, és nagyon szép napos idő volt. :) Andrissal ebédeltem, meg aztán feleltem németből és tök jó volt. :D Duplacsokis keksz. :DD Este kiderült, hogy a Nevermore egy sorozat első része, amit teljes mértékben elkerülte addig a figyelmem. :( Attól függetlenül persze nagyon szerettem olvasni. :DD Este sokat olvastam, és hiába kellett volna irodalmat tanulni – ami egyébként meglehetősen pozitív a Kazinczys, nyelvújítós témával-, nem tudtam letenni, mert ha megpróbáltam, vagy épp eltűnt valaki, vagy megtalálta őket a gonosz, vagy valami hasonló helyzet következett. Fanni jutott eszembe, és azok a “mi lenne velem nélküle” gondolataink… Forrongtam a dolgok miatt, amiket sosem akartam megtenni, és fájtak az üres ígéretek. Épp úgy tűntek el, mintha kimondta volna őket, néhányszor visszhangzottak volna szavai, majd örökre a semmibe vesztek volna. 

01. 15.

Hiába, hogy Laci és hülye rózsaszín lyukasztó, hiába, hogy bejártuk az alexandrát Bernivel és Adriánnal, az a nap volt, amikor nagyon elveszettnek éreztem magam a sok ember között. Nem találtam a helyem, hiába mentem akárkihez, akárhová. És mostmár nem csak rá, hanem magamra is haragudtam és haragszok azért a bizonyos dolgokért, hiszen kettőn áll minden. Zuhantam gondolatban, nem ettem gofrit és az érintés fontosságáról olvastam. Újra csak végletből végletbe.

01. 16. 

Lacin és az öröknaptáron kívül abszolút negatív volt minden. Óriási könnycsepp tört utat magának, arcomon hosszú, nedves csíkot hagyva maga után lefolyt, kabátomra cseppent. Mindketten megijedtünk. Hát ez meg honnan jött?

Napfényben mostam hajat, miután a padon ülve az árnyékokat figyeltem a sárga falon és azon gondolkodtam, mennyire szerettem akkor olyan lenni, és mennyire nem szeretek most ilyen lenni. Olyan kékfülhallgatós, rózsaszín vagy barnakörmös, buta, mindenen nevetős lány a kávéillatú reggeleken és a  januári, tavaszillatú délutánokon. Végül pedig a régillatú, nyitottablakos, napfényes és üres szobába léptem, és nem tudtam, mégis hogyan jutottam idáig. Repülőcsík az égen – egyedül ügyeltem, majd kevésbé egyedül. Vég-let-ből-vég-let-be.

01. 17. 

Két nap aludtam el egymás után, hiába feküdtem le korábban. Furcsa, hogy ha kell, 15 perc alatt is össze lehet kapni magad. Tömegsport, ilyen-olyan dolgok, haza nem akartam jönni, de itthon vagyok, és nem soká újra el is megyek.

01. 18.-19.

Rajzoltam, zenét hallgattam, olvastam, éjjel pedig írtam. Befejeztem a Nevermoret, persze függővége lett, de attól még nagyon tetszett. :) Újra a Save met hallgattam, és feltűnt, micsoda párhuzam vonható közte és a Nevermore között. Save me, I’m trapped in a vile world…

Furcsa, kritikus… megváltoztathatatlan következményekkel járó két hét. 

– Will you stay no longer, nor will you not that I go with you?

– By your patience, no. My stars shine darkly over me. The malignancy of my fate might perhaps distemper yours. Therefore I shall crave of you your leave that I may bear my evils alone. It were a bad recompense for your love to lay any of them on you.

we only wake up when we sleep

Kíváncsi lennék, mi történt volna ma, ha nem úgy ébredek, ahogy. Érzem, hogy túl sok mindent átírt, de próbálok elvonatkoztatni – utóbbi napok.

Thursday’s ~ save me

Tény, hogy nem mehettem, mégis elmentem vele. Gyönyörű reggeli utazás volt, zenét hallgattunk, beszélgettünk, az ablakból csodáltuk az előző napok ébredései után meglepően lent járó napot és fogtam a kezét. Elsétáltunk a rossmannba, aztán a centerben üldögéltünk a puha fotelekben, ettünk, ittunk, felidéztük és lefirkáltuk az elmúlt hét momentumait, csupa megmosolyogtató eseményt. Szétnéztünk a könyvesboltban, később leültünk előtte, de persze az alváshiányrekordunk után majdnem elaludtunk… Vettünk végül tiramisus müzlit, kisétáltunk és elbúcsúztunk. Miután felszálltam, rajzolt egy szívecskét a koszos ablaküvegre majd a kezét az enyémhez nyomta az üvegfalon keresztül. Hazáig a nyomát és a délutáni napot néztem, azonkívül pedig nyomorultul éreztem magam, de erről már írtam. Leszálltam, vettem egy kávét, kicsit többet kellett várni, mint általában. Leültem a megállóban a padra, és kávét kavargatva végre beszéltem Bernivel. Hazafelé is gyönyörű volt az út, ahogy a színes naplemente is. Leszállva hazabicikliztünk Nórikáékkal, és én hoztam, ami azért vicces volt, tekintve, hogy szinte még soha nem vittem senkit:D Mindig én voltam az, akit vittek. Éjjel kétszer ijedtem fel sms-hangra, aztán pulcsit és hiányt ölelgetve aludtam el. Hihetetlen csalódás volt megfordulva üres pulcsit és kispárnát találni a kezem és a fejem alatt…

Yesterday’s ~ I try to stay awake and remember my name but everybody’s changing and I don’t feel the same

  • ¤ Voltam futni, felavattam az új cipőt:D Nagyon jól esett, kivéve, hogy utána fájt a torkom, viszont a lábam jól bírta.
  • ¤ Végre végre kész lettem az infóval, és belekezdtem a németbe. Előbbi körülbelül fél napot vett el az életemből. Just because i love adatbáziskezelés… 
  • ¤ Kész vannak az ajándékok, képeslapok, Bernié iszonyat édes lett♥
  • ¤ Imádom az ajándékkészítő cuccaimat ♥ rózsásdoboz, színeslapok, mappák, ollók, díszek, gyöngyök, csomagolópapírok…:)
  • ¤ Végre újra egésznek érzem magam, ahogy a karkötőm visszakerült a csuklóm köré. Hiányzott.
  • ¤ Utolsó éjjelem itthon. Túlságosan megszoktam, hogy hajnalig tvzek, írok, beszélgetünk, aztán délután ébredek… Hiányozni fog, ahogy a tanulásmentes napok, a szorosan ölelgetős vagy épp lassú, kávézós ébredések is, de hiányoznak a barátaim, és hiányoznak a hétköznapi kalandok is. 
  • ¤ Megtanultam, hogy nem csak újévkor lehet és érdemes megfogadni dolgokat, hanem az év bármely napján tűzhetsz ki célokat, hogy aztán megvalósíthasd őket. Most erre érzek vágyat. Most – még ha néhány csak halvány körvonal is – vannak céljaim.

Today’s ~ if I could only shut it out

  • Újra kavartam nagyonfinom kávét:D 
  • Piros toll, niveás füzet. Körülbelül 3 és fél üres lap van még. 
  • Rájöttem, hogy ha hagynám, hogy egy picikét elmerüljek az érzésben, olyan nagyon mélyre süllyednék, hogy azonnal meg is fulladnék. Nyomorult egy érzés, körülbelül sírva ébredtem, pedig éjjel megígérte, hogy vigyáz rám míg alszok. Azzal persze nem számolt, hogy önmagamtól képtelen lesz majd megmenteni… 

365

Január ~ all the stories are true

Február ~ changing,  fade,  the voice inside my head

Március ~ find your North,  forgot the title

Április ~ to love is to destroy,  …and to be loved is to be the one destroyed,  pay attention,  ends in nothing

Május ~ not enoughthings you never say to me,  égszínkék

Június ~ when your fears subside and shadows still remain,  üzenetváltás can learn to love

Július ~ kontraszt,  örökégő,  érezlek,  ugyanaz éget, ami rég,  snippets

Augusztus ~ I want to hide the truth, I want to shelter you,  hiába

Szeptember ~ the hole in my head

Október ~ hőmérsékletváltozás,  Felhőatlasz

November ~ we can chase the dark together,  porcelán

December ~ a little inspiration

Szerettem azokat a hónapokat, amelyekben közel annyi, vagy néha több bejegyzés volt, mint ahány nap. Furcsának érzem, hogy voltak időszakok, amikor a kifogyhatatlan gondolatok közül alig sikerült néhányat írásba foglalni. Egy szinten boldog vagyok, tényleg, kimondhatatlanul és leírhatatlanul, hogy a visszaolvasás során újra átélt emlékek ilyen gyönyörűek lehetnek, másrészt viszont végtelenül elszomorít, hogy ugyanolyan gyorsan eltelt az utóbbi 12 hónap, mint amilyen gyorsan sikerült végigolvasnom az évi bejegyzésemet. Sok helyen előfordult az is, hogy a fejemben egy teljesen más kép él egy emlékről jelenleg, mint amilyennek leírtam akkor, sőt, mintha néhol én írtam volna át a fejemben utólag.

Mindig történik valami, ez tagadhatatlan, de ez az év még inkább bővelkedett a különféle emlékezetes eseményekben. Megszámlálhatatlan új dologgal találkoztam. Megannyi új ember, még sosem érzett érzés, soha nem tapasztalt élmény és addig ismeretlen hely töltötte ki az eltelt évet. Különlegesnek mondhatjuk, változatosnak, hiszen végletekből végletekbe táncoltam villámgyors sebességgel. Millió sikerélmény kísért, és számtalan csalódás ért. De így jár, aki a helyes útról letért, és későn veszi észre, hogy az év véget ért… Tanultam és változtam. Ha változtathatnék az elmúlt időkön úgy, ahogy nem tehetem meg, ha választhatnék, egyetlen ember sem lenne, akit nem választanék magam mellé újra. Magamat változtatnám meg. A csodálatos emlékek ellenére nem szeretek az lenni, aki vagyok, de utólag nem tehetek ellene, hiszen mint mindenki mást, engem is az élmények és tapasztalatok formálnak. Tehát ahhoz, hogy magamat megváltoztassam, minden más körülményt meg kellene a múltban, amit pedig nem szeretnék megtenni. Így maradok és tovább küzdök, hogy ne távolodjak el méginkább önmagamtól, igyekszem, hogy újabb egy év elteltével pozitívabban tudjak vélekedni saját magamról. Mert 2015 januárjában már nem fogom tudni megtenni azt, amire most képes vagyok – a jövőmet formálva teljes erőmmel kezemben tartani a jelent.

Kívánom mindenkinek, hogy legyen ereje és hite maga formálni a saját jövőjét, és utólag mosolyogva emlékezhessen az elkövetkezendőkre. A bejegyzéshez köszönöm az ötletet Tisztakéknek. :)

Boldog új évet!

shivering

Finom remegések, hosszú ideje zsibbasztó fájdalom a bal combomban. Rádöbbent. Csak akkor vesz észre akárki is, ha egész testemben reszketek. Senki sem tud az apró rezgéseimre hangolódni. A belső zokogás könnyekkel csíkozott arccá, hullámossá ázott tincsekké szelídül. És remegek. Egyetlen órát alszok, alszunk az “éjszaka”, vagy sokkal inkább reggel. És ébredés után is remegek. Ahogy nem múlik el a gombóc a torkomból, ugyanúgy nem tűnik el az a szorítás, a szorongató üresség és borzongás sem. Próbáltam. A víz nem mossa le, a jeges szél nem fújja el, a sötét nem enyhíti.

No self-control, suffocated to the bone

égesd ki az agyamból!