to the end of april

Csak pár szót az áprilisért, ami elképesztően sok történetnek adott otthont. Sokezer lépést magam mögött hagyva, veszteségek és nyíló virágok szegélyezték utam, s annyi mindent láttam, néha úgy éreztem, kevés hozzá a szívem, szemem. Felfordult és helyreállt a világom, és újra, és újra, gyenge, csendes, aztán erős voltam, és most itt vagyok, szép reményekkel. ✿

…és ez a dal most olyan, amitől érzem, hogy én én vagyok. ♥

világoszöld

Egyszerre láttam meg a pitypangokkal, az őzekkel és a borostyánt szegező világoszölddel, szerelem ez a tavasz, a legszebbik. Pihentesd velem a szemed a csíkos alföldi pusztákon, kerüljünk meg minden tavat, csak érezve és nem tudva azt, ami körülvesz. Fák hosszú árnyékai fognak majd kézen, neked adom a méhek és madárkák hangját, és ha selymes napsütés vegyül a mosolyunkba, nem kell többé útnak indulnunk, mert mindenhol otthon leszünk. Érdes kérgek és puha füvek érintése lesz a ruhád, miközben fehér virágok csillognak a vizen a csipkés hullámok közt és repülők festik az égre a naplementét.

Nem tudom, hová vezet ez a fákkal szegélyezett ösvény, de biztosan érzem, hogy erre akarok menni – szeretnék minden bokrot megnézni, az összes rigóval összebarátkozni, felnézni az ágakra és beszívni a virágillatot, hisz minden szeglet csodálat, minden pillanat rajongás. Pontosan úgy, ahogy jött a kikelet, elképesztő halovány átmenettel, s mire megláttad, addigra már ezer éve az orrod előtt volt. Pontosan úgy, ahogy a nyugalmas kék vizek tökéletesen szimmetrikussá teszik a tájat, s ahogy félve veszel lendületet, ám amint hozzáér a lábad a következő kőhöz, már érzed, hogy sokkal nagyobbat is tudtál volna ugrani.

Világos színek és halk dallamok hibátlan elegye ez az évszak, örökös mosolyra görbíti a szám, megmelenget és kivirágoztatja a jobbik énem, ugyanakkor nem is különbözik tőlem sokban. Egyszerre járok benne és lüktet bennem, része vagyok és derűs birtokosa, de a világért sem tudnék rámutatni arra határra, ahol végződik, s ahol keződöm. Mindemellett mederbe tereli parttalan sodródásom… valahogy úgy, ahogy a fagyos érintetlenség veszi el a körvonalaim, csak visszafordítva – kontúrt rajzol körém a langyos napfény. S én szeretném megőrizni. ♥

where’s your sea of tranquility?

szaladgáló buborékok, metallica, milyen furcsa ez a nap. tökéletes tavasznak indult, ágyban kuckózós könyvolvasással, kávét kortyolgatva a Tisza-parti fasoron, szanaszét fújta a hajam a szél és egy szál kardigánban jártam a várost –

a bolyhos felhők helyét mostanra átvette a mennydörgés, a rámsötétedett szobában ülök, remélve, hogy nem csap belém a villám, bár miért épp belém csapna…

azért azt hiszem, sikerült lassan élni ma,
megpróbálok holnap is,

és legyek akármilyen inaktív vagy béna, mindig különleges helye van a szívemben az internet ezen szegletének, amit a blogomnak nevezhetek :) ♥

7 év