rebirthing

Ez egy csodálatos befejezés és csodálatos kezdet, egyszerűen nem tudok elképzelni szebbet, rettentő hálás vagyok. Annyival jobb, hogy most kicsit szomorú lehetek miatta, mintha egyáltalán nem lenne rá okom.

…azt hittem, életem legnehezebb dolga lesz visszatérni az érzők sorába, de tévedtem, mi sem természetesebb annál, hogy önmagam legyek.

végre

kinyílt

a világ

🌼

témába vágóan nehéz lesz elszakadni az itteni naplementétől
(dehát majdcsak felváltja az ottani napfelkelte)
(bár igazából oly mindegy a napszak)

need you so don’t leave

dontleanonme.jpg

♡❤♡

(kong bennem az egyedüllét, mint valami félreértelmezett harang. de valami megváltozott, mert várom, hogy elmúljon, tudom, hogy el fog. hagyom, hadd szóljon más a számon, míg fejemben rekedt hangom bőrömbe vési a szavakat, már nem is fáj annyira. meggyógyul)

I am falling please don’t fall with me ♪

the fear of falling apart

❈ I. ❈

Szavaim nem állják a valóság teherpróbáját, az érzéseim néha túlmutatnak a valótlanságon is. Lehet, hogy csak próbálom megvédeni magamat… magamtól? Lehet, hogy csak nem bírtam volna ki még egy napot olyan erősen lüktető érzelmekkel, ezért inkább egy az egyben elmúltak. Ha holnap visszatérnek, én készen állok rájuk, jelen pillanatban mindent szeretnék érezni.

❈ II. ❈

Panic! At The Disco

❈ III. ❈

A falu legidősebb nénije azt mondta, ő folyton csinál valamit, mert ha csak úgy leülne tétlenkedni, már rég nem lenne a világon. Hogy semmin sem segítene, ha elvonulna sírni és keseregni. Hogy sokat kell nevetni. És én hiszek neki. :)

❈ IV. ❈

Az elveszett és megkerült dolgok mindig sokat jelentenek… bár néha azt is elárulnák, mit csináltak, míg mi nélkülöztük őket! Egy éve vesztettem el az egyik igazán kedves nyakláncomat, s most hogy lemondtam róla, megtaláltam. A tündérkemedál ugyanúgy fogja a pici fehér gyöngyét, és nem tudom, ha életre kelne azt mondaná, hogy ne félj továbblépni vagy hogy ne félj továbbreménykedni? Először úgy értelmeztem, nem szabad lemondani azokról a dolgokról, amiket valaha nagyon szerettem, most pedig arra gondolok, nem szabad erőltetni sem a visszatérést, a nagy találkozást. Ha úgy kell lennie, vissza fognak jönni – erre bízom most a szívem.

❈ V. ❈

Mi lenne, ha…?

❈ VI. ❈

Álmomban egy folyosón szárítottam a hajam, mögöttem Ördi állt, és szándékosan úgy tartottam a hajszárítót, hogy neki is jusson egy kis melegség. Megszólított, és arra kért, hogy felé is fújjam a meleg levegőt. :)

❈ VII. ❈

Mondd, hogy kedves vagyok neked,
mert a gyengém lettél,
a gyengém voltál,
s most újra gyenge vagyok tőled.

❈ VIII. ❈

Meglepő pillanatokban kap el a nosztalgia, hol a szél fújja hozzám, hol egy dalszöveg ébreszti fel, s akkor megfélemlít, néha eltemet, vírusként programoz át. Olyankor mindent le akarok írni, de nincs rá időm, a jövőre akarok figyelni, de hívogat a múlt. Ne ragadj le!

❈ IX. ❈

Még nem vagyok képes pontosan érzékelni a változásokat az elmúlt egy évben, de jelenleg a legszembetűnőbb, hogy a szemedbe tudok nézni.

❈ X. ❈

Annyira régi vágyképem a megmentősdi, hogy tudok még most is rácsodálkozni? Hát persze, hogy bekötözném a sebeid xxx

❈ XI. ❈

Hétvégék, éjszakák ~

❈ XII. ❈

Mini beszélgetés, hirtelen azt sem tudom, elszomorított vagy felvidított? Valahol a kettő között, mint egy összepréseltajkas mosoly…

❈ XIII. ❈

“Ki mondja, hogy nem vagy rá képes? Ki mondja, hogy nem vagy csodás?”
Ha belegondolsz, valójában senki. Te se mondd. Csodás vagy.

nem könnyű

Csak most kezdődött a hűvösebb idő, én mégis rögtön úgy érzem, ezer éve fázok. Nagyon nagyon kellene egy ölelés, azt sem bánnám, ha kitartana a legközelebbi kánikuláig. Egy apró meleg pont a világban, ami fizikailag is megmelenget, mert olyan nehéz most beengedni a kedves szavakat a fagytól összeszorult ajtókon. De megpróbálom.
Remélhetőleg nem fagyok meg a nyár kellős közepén. ☺

“Öleld át, ha másként nem, hát gondolatban.
Viszont ha ebben a pillanatban csak te vagy, akkor magadat öleld át.”

..így hát becsukom a szemem, magamhoz szorítom a kispárnám, és gondolatban, lélekben jó erősen átölelem akit s amit szeretek.
És nem engedem, míg a valóság visszaölel.