heavy skies

természetesen nagyon késő van, de szeretném leírni, hogy megváltoztatott, egy csapásra, vagy inkább talán észrevétlenül, és csak most jutott el hozzám a felismerés…

olyasmik történtek, hogy kismadarak énekeltek altatót, a borongós víztorony vigyázta az álmomat és az ágyamban fordítva fekve szürke égre, meleg csendre ébredtem

és ettől fogva úgy érzem, kezdem megszeretni a szürkét, ami eddig úgy kiábrándított, amiért mindig csodás színeket váltott fel

szürkét, ami eddig hideg szeleket küldött, de most helyette puha vigaszba burkol, otthont ad nekem, és gondos szeretettel üzeni, hogy most az a dolgom, hogy én is otthont építsek, kívül-belül

choke the breath that dies to cry for help

carry me thorugh this world alive
I feel no more the suffering
bury me in this cold light
I feed the wolf and shed my skin

mirror: you’re still miserable

tired of feeling lost, tired of letting go
tear the whole world down, tear the whole world down

“Bűnös vagy. Nagy vétkekkel teli
a szíved, a szemed és a szád.”

talán ezért nem tudok beszélni, ezért fojt meg a némaság, és ha átszivárog valami, én úgy félek, hogy mindent eláraszt. nem tudom többé kinyitni a szám, lyukat éget belém, de ha kinyitnám sem ismerek egyetlen szót sem, amivel elmondhatnám

light the way and let me go

éseznemolyanmintazeddigiszenvedéseim
mársokkalnagyobbbékébenvagyokmagammal
csak ezekkel a dolgokkal nem tudok

no hope, no savior in me