a little inspiration

Olyan csodálatos érzés nézni az ajándékokat az asztalomon. És nem azokat az ajándékokat, amiket kaptam, hanem amiket adni készülök. Felhalmozva állnak a könyveim mellett. És csodálatos érzés látni a saját kezemet írni, várni, hogy kifogyjon a toll, beteljen a füzet…

Csodálatos érzés várni a karácsonyt, várni, hogy az ünnepi fények beköltözzenek hozzánk is a kivilágított utcákról. És várni téged…

Csodálatos, hogy végeláthatatlan sorokat írok, hogy írhatok, egyiket a másik után, akkor is, ha senki sem olvassa el őket. Csak az számít, hogy írok. 

Ha így szemléljük, a maga valójában minden nagyon csodálatos.

trying_to_live_again_by_jonathoncomfortreed-d3hqyrg

Volt egy időszak, amikor minden nap leírtam minimum három pozitív dolgot aznapról. Segített, hogy meglássam az apróbb örömöket is, ezenkívül pedig mindig kisebb boldogsággal töltött el, mikor visszaolvastam a csupa jó dolgok listáját. Érdekes volt figyelni, ahogy egyik este meg sem tudtam állni, olyan sok élményem volt, míg máskor hosszú percekig törtem a fejem, hogy mégis mi az a három momentum ebben a szörnyű napban, amire rá lehetne erőltetni a “pozitív” jelzőt. Nem biztos, hogy most hosszabb életű lesz, mint akkoriban, de újra elkezdtem írni. És annak következtében, hogy már rég nem tettem ilyet, a napi lista után felírtam egy ‘pozitív dolgok a közelmúltban’ címet, és csak úgy spontán sorolni kezdtem a dolgokat, amik rájuk visszaemlékezve mosolygásra késztetnek. Rengeteget sikerült írnom, és jobban belegondolva, hálás vagyok ezért.

DSC01087

Manapság túl hamar érek haza. Mikor elindulok, sötétedni kezd, hogy aztán legalább félútig gyönyörködhessek a naplemente utolsó színes csíkjaiban és rengeteg gondolat járjon át zenehallgatás közben, végül pedig éjszínű égboltot csodálva hazaérjek. Már több hete az az érzésem van, hogy még órákat tudnék így utazni.

Akkor délután köd borította homályba a távoli épületeket, és rózsaszín csíkok keresztezték a kék, lila és a zöld különböző árnyalataiban játszó eget. Villanyoszlopok és végtelennek tűnő vezetékek sziluettjének látványa bontakozott ki a szépség gondolatát ültetve fejembe. Ha mindenhol megtalálható, nem létezik világ szépség nélkül. Ha létezne, minden értelmét vesztené.

make_a_wish_by_jonathoncomfortreed-d3i9680

Talán az ember természetéből fakadó hiányosság, talán nem az, de úgy gondolom, képtelenek vagyunk értékelni a jelent a jelenben. Hiszen a jelenünk, a most érzések mellett képekből, színekből, hangokból, ízekből, illatokból és megannyi más tényezőből áll, míg az emlékeinkben túlnyomórészt érzések vannak jelen, olyan megcsupaszított, letisztult érzések, amelyeket képtelen az ember a jelenben, összetett valójában megfogni. Vannak emlékek, melyek intenzíven kapcsolódnak egy-egy előbb említett dologhoz, – színhez, hanghoz, illathoz, ízhez – és ezek idézik őket elő, de szerintem ez nem jelenti azt, hogy az emlék keletkezése pillanatában tudtuk értékelni vagy átérezni a jelentőségét. Talán nem véletlen, hogy hiába próbálkozunk belepusztulásig, mindent csak utólag értékelünk.

there_is_a_place____by_arbebuk-d4tnk90

Alvászavar. Evészavar. Szívritmuszavar. Elnézést, kicsit zavart vagyok. Tárgyra térve, talán azért dübörgött úgy a szívem össze meg vissza, mert minden olyan kegyetlenül szorongatta. A létezés alapvető nehézségei mellett megválaszolhatatlan kérdések nyugtalanítanak. Vajon felnőhet-e az, akinek nem volt gyerekkora? Én is rendelkezem a legértékesebb, legfontosabb képességgel? Más lesz ez a karácsony, mint a többi? A körömlakkfolt kijön a ruhából és más helyekről, ahol nyomot hagyott? Ha elhatározom, hogy újra küzdök valamiért, menni fog és megéri? Vajon elmúlik-e valaha is az a teljes mértékben felesleges jelenség, hogy a tavaszra gondolva az emlékek rögtön könnyeket égetnek a szemembe? Leszek-e még ugyanaz? Sosem leszek már. Sohamár.

téli ősz

SAM_2011

Galamb ücsörög a tetőn a füstölő kémény mellett, Lompi figyelő pillantása kíséretében cica telepedik a hintaállvány tetejére, az utolsó pitypang egyedül árválkodik a fűben. Mindenhol lehullott, elszáradt falevelek, hűvös, kissé nyirkos a levegő és madárcsicsergés nélküli csend visszahangzik. Őszies kép, késő őszi, hirtelen idecsöppenve senki sem találná ki, hogy két nappal vagyunk karácsony előtt. Pedig a fenyőfa már a garázsban van, sülnek a sütik és mindenki zsong az ajándékozástól. Késik a tél, őszi karácsonyunk lesz. Hol marad a hóesés?

SAM_1961

SAM_1985

SAM_1971

write you a letter

a_love_letter_by_EvanWilman

Kifogyott tollakban. Elkoptatott ceruzákban. Könyvek utolsó szavában. Teleírt lapokban. Megtanult zongorajátékokban. Végetért zenékben. Elmúlt pillanatokban. Megoldott feladatokban. Végigírt bejegyzésekben. Álmatlan éjszakákban. 

Véget nem érő gondolatokban.

skies_on_fire_by_agnes_cecile-d4z25q4

Bennem.